Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Tanulmányok - MIKÓ ÁRPÁD: Gótika és barokk között. A reneszánsz művészet problémái a kora újkori Magyarországon

lom főbejáratát másképp szerkesztett kapuzat keretezi: a kétoldalt álló sima törzsű pilaszterek mögött kváderek borítják az építményt, csonka párkányán triglyphosokkal.

91 Pozsonyban kétségkívül épültek igényes késő reneszánsz kapuzatok; az első talán a Szent Márton-templom déli-keleti bejárata volt. Más városokban is találni — talán kevésbé szép és nagyméretű — példákat. A közeli Sopronban a 17. századból szintén maradtak ilyen emlékek,

92 és akadnak Győrben is. Ha volna szisztematikus feldolgozása a késő reneszánsz városi építészetnek, világosabban tudnánk áttekinteni a helyzetet. A városi házakon megjelenő monumentális kapuk a várakon, várkastélyokon találták meg jobban a helyüket. Nem valószínű azonban, hogy a környékbeli várkapuk lettek volna az előképek; a formula teljesen általános volt Kelet-Európaszerte.A városi házakra városi házakról kerültek. Sokat írtak már a rusztikázott kaputípus elterjedéséről elsősorban a Magyar Királyság nyugati szélein.

93 A győri vagy a komáromi erődök egyetlen dísze a monumentális kapuzat volt.

94 A sárvári Nádasdy-vár kapuja klasszikus dór párkányzatával, jó arányaival szinte példája lehetne a szigorú, klasszikus stílusnak,

95 a sopronkeresztúri Nádasdy-kastélyén másik, manierisztikus hagyomány jelentkezik: a féloszlopokat kvádergyűrűk csatolják a kapuépítményhez.

96 Ajaki templom-körítőfal kapuzata - amelyet Folnay Ferenc apát állított 1663-ban - különösen igényes, de konzervatív alkotás.

97 A nyitrai vár belső kapuja durva, csupasz kvádereivel szinte műformák nélküli; a gyalogkapu feletti Janus-fej mintha az alvilág bejárata felett őrködnék.

98 A nagykapu kemény formái ismétlődnek a nagybiccsei Thurzó-vár kapuzatán is.

99 Kifinomultabb megoldásuk a szalónaki vár — Filiberto Lucchese tervezte — kapuján jelentkezik, amelyet Batthyány Ádám építtetett 1648-ban.

100 Ne feledjük el azonban, hogy két pozsonyi városi ház — nem várkastély — volt a kiindulópontunk. Mi volt a városi házakkal a helyzet Erdélyben? Kolozsvár volt kulcspozícióban.

101 A kincses város a 16. század második felében élte virágkorát, ami egykor a városi házak homlokzatain is lemérhető volt. A legkorábbi reneszánsz házat Kolozsvárott Wolphard Adorján (fi544) gyulafehérvári kanonok, városplébános építtette — az utcai homlokzat ablakán és egy belülről származó ajtón olvasható évszámok szerint — 1534 és 1541 között. Sajnos a főhomlokzatot csak 19. századi ábrázolásokról ismerjük; ezen a kapunak nincs díszes kerete. Meglepő volna, ha később sem kapott volna, amikor Wolphard István, majd Kakas István építkezett itt (1586 előtt, ill. 1590— 1592).

102 Szerencsére ismerünk néhány reprezentatív kolozsvári kaput a 16. század második feléből. 1559-ben készült a Magyar u. 32. számú házé,

103 1571-ben a Püspöki-házé,

104 1584-ben egy Híd utcai házé.

1(b Mindegyik csekély kiülésű, inkább lapos, rajzos jellegű építmény, amelyet keskeny, kannelúrás pilaszterek kereteznek. Ez a kaputípus jellemzi a nagyszebeni városi házakat is: a Haller-ház kapuja — amely egyébként az öttengelyes épület közepén helyezkedik el — inkább díszítményeit tekintve gazdagabb; a Reussner-ház hasonló képet mutat.

106 Karcsú, keretező féloszlopaik vékony pálcaként állnak a boltozatos kapunyílás két oldalán. Besztercén az ún. Ötvös-ház (1560—1563) pilaszteres kapuzata sem különbözik jelentős mértékben ezektől.

107 Utóbbi mestere ugyanaz a Petrus de Lugano lehetett, aki a templomot is átépítette, létrehozva az egyetlen késő reneszánsz templomépületet Erdélyben (1559—1563). Főbejáratát kannelúrás féloszlopok keretezik: ennek a típusnak ez a leggazdagabb változata.

108 E lapos, rajzos kapuzat-tagolási módnak hosszan tartó utóélete volt Erdély építészetében: a kolozsvári református kollégium — talán csak a 18. század húszas éveiben — épült nagykapuja is ugyanennek a típusnak monumentalizált változata.

109 A jelentős különbség Bethlen Gábor gyulafehérvári és váradi palotáinak kapuzatain mutatkozik: ezek erősen sudarasodó, ál-pántokkal tagolt keretező féloszlopai egészen más, modernebb képi világot képviselnek.

110 Az antik eredetű formula mindenütt azonos: mikor melyiket tekintjük késő reneszánsznak, mikor melyiket kora barokknak, hol húzzuk meg a határt — ez már másik kérdés. Ha azonban végigtekintünk ezen a sok - és sokféle — kapun, a két pozsonyi egy ponton kiválik mind közül: csak az ő eszköztárukban szerepel a gyémántmetszéses kváder. Ez kétségkívül különleges igényességre vall; ez a kvádertípus az egészen reprezentatív, mondhatni fennhéjázó épületeken jelenik meg, falborításként is, gondoljunk a ferrarai Palazzo dei Diamantira. Festett változatai persze Magyarországon is voltak, faragott azonban nem; talán csak ez a két kapu rá a példa. Famennyezetek és a virágos reneszánsz: bezárkózás a nemzeti hagyományba? Köztudomású, hogy az első évszámos festett famennyezet Magyarországon, Ádámoson (az egykori Nagyküküllő vármegyében) maradt fenn, s onnét került a század elején a Nemzeti Múzeumba. Utóbb átadták a Néprajzi Múzeumnak, és mint annak letété,jó ideje a Nemzeti Galériában látható.

111 1526-ban, a mohácsi csata évében készült, amint ezt az egyik kazettáján olvashatjuk. Négy erdélyi reneszánsz famennyezetet, illetve rokon emléket tartottunk számon Erdélyben a 16. század első felében: az ádámosinál korábbi gogánváraljait,

112 amely 1503 és 1519 között készült (inkább 1503-hoz közel), és egy karzattöredéket, valószínűleg szintén még Mohács előttről, Homoródszentpéterről.

113 A vasasszentegyedi töredékek a legkésőbbiek, a mennyezet, amelyhez tartoztak, 1543-ban készült.

114 Az ádámosi mennyezetet nem véletlenül adták át a Néprajzi Tárnak a harmincas évek második felében végrehajtott, katasztrofális közgyűjteményi „racionalizálás" — az ún. Lex Hóman végrehajtása — során. Éber László, aki 1907-ben szerette volna megszereztetni, egyáltalán nem népművészeti darabként tekintett rá; úgy gondolta, nagyon korai mű, eredeti helyén elpusztulna, viszont kiválóan megfelelne arra, hogy kiállítsák a Nemzeti Múzeumban.

113 A végül mégis megvásárolt famennyezetet aVarjú Elemér által újjárendezett állandó kiállításba építették be. Sajnos nem tudjuk, ki minősítette át népművészeti munkává; Balogh Jolán 1943-ban megjelent monumentális Erdélyi renaissance-ábzn bőven a grand art keretein belül szerepelt - persze a magyar nép művészetének reneszánsz gyökerei mind szerepeltek itt. Pár éve csak, hogy az ádámosi famennyezetnek felbukkant a párja Erdélyben. Lángi József és Mihály Ferenc restaurátorok találtak rá a töredékeire Miklóstelkén, és tették közzé remek adattáruk első kötetében.

116 Nem szó szerint azono-