Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Tanulmányok - MIKÓ ÁRPÁD: Gótika és barokk között. A reneszánsz művészet problémái a kora újkori Magyarországon

Famennyezet töredéke, 16. század első negyede (Miklóstelke, evangélikus templom) sak az ádámosi kazettákkal, hanem motívumaikban és kompozíciójukban. Főleg a palmettákból építkező rozetták hasonlók. A színek kevésbé — de az ádámosi kazetták színei átlátszókká váltak egy korábbi konzerválás során,

117 és éppen a miklóstelkei erős színek adhatnak fogalmat arról, mennyire volt tarka eredetileg az ádámosi is. Miklóstelke — németül Klosdorf — a szebeni szék területén fekszik, vagyis szász helység volt. Be kell most már vallanunk, hogy a miklóstelkei töredékeket ismerhettük volna korábban is: vázlatos rajzuk megjelent egy szász festett famunkákat tárgyaló kötetben, 1983-ban.

118 De eddig senki sem kereste az ádámosi menynyezet rokonait a szász emlékek között. A festett famennyezetek, bútorok dömpingje Erdélyben is a 18., de még inkább a 19. században érkezik el, és egy ponton túl már nem lehet tudni, hol húzódik a határ népművészet és magas művészet között. A szász kutatás éppúgy a 19. századig kifuttatott, egységes történet reneszánsz gyökereit találta meg Miklóstelkén, ahogyan korábban a magyar művészettörténet-írás Ádámoson. Ádámoson azonban nemcsak all'antica rozetták vannak, hanem késő gótikusak is: örvénylő levelekből összeállított levélcsomók vagy egymás alatt átbújtatott szalagok, amelyek színezése középkori módon — a levelek és gyümölcsök rajzát félbevágva — színt vált. A gogánváraljai mennyezet kazettáin a gótikus motívumok és kompozíciós megoldások vannak túlsúlyban; a többi korai festett famunka — a miklóstelkei is — csak töredék, így nem tudjuk, volt-e mellettük gótikus díszítésű kazetta. Az all'antica megoldásokkal ékes, festett famennyezet mindenesetre általános jelenség volt Európának ezen a részén aló. század elejétől kezdve: hadd utaljak csak Lengyelországra: Kruzlowa, Libusza, Szydlowiec vagy Laszev templommennyezeteire.

119 Nem hiszem, hogy értelme volna a késő középkorban élesen elkülöníteni egymástól a „magyar" és a „szász" emlékeket Erdélyben. Nagyobb probléma az, hogy a famennyezetek időbeli sora nem folyamatos. A 16. század második feléből nincs egy sem, és a 17. század első felében is elég szűkösen vannak mérve.

120 írásos adataink vannak a fejedelmi rezidenciák famennyezeteiről, de ezek mind elpusztultak.Visszfényüket azonban nem a református templomok későbbi mennyezetein kellene keresni. Nagyon is logikus, amit Kovács András a fejedelmi palota famennyezeteiről megállapított: mai ismereteink szerint egyedül a kolozsvári Farkas utcai templom szószékének — nemrég restaurált

121 - hangvetője adhat fogalmat arról, milyen volt az uralkodói megrendelések igazi színvonala. I. Rákóczi György lengyel asztalosa készítette, és faragottaranyozott-lüszteres dekorációjának antikizáló, kartussal kombinált díszítőelemei a váradi vagy a gyulafehérvári fejedelmi paloták megmaradt — csekély számú - stukkóihoz vezetnek és nem a — kisnemesi, paraszti vagy jobbágyi környezetben született - gyenge színvonalú, festett templommennyezetekhez. Tanulságos a szószék egyik mestere, Régeni Asztalos János (Hannes Lew Rehner) rajzainak vizsgálata is. Ez a jó európai — II. Rudolf prágai udvarából származó — motívumokat nehézkes kézzel másoló jegyzőkönyv mintájából az egyszerűbbeket választotta ki; azokat, amelyek Erdélyben a 17. század közepén is nyilvánvalóan modernnek számítottak. A figurális ábrázolásokkal láthatóan hadilábon állt. Ráadásul, hogy Kovács Andrást szó szerint is idézzem: ,,fn]em találunk Régeni Asztalos János rajzai között egyetlen