Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - XI. ÖTVÖSMŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON

lötti virrasztás, majd a temetést követően tort ültek. A szomszédsági poharakból ittak áldomást a torokon és az általában hamvazószerdán tartott éves gyűlésüket („Sittag" vagy „Richttag") követő áldomáskor. KJE XI-55 Talpas pohár Georgius Sturm, 16. század utolsó tizede, Nagyszeben (KŐSZEGHY 1936, 1351. sz.) Részben aranyozott ezüst; m.: 22,2 cm; talpátm.: 8,2 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Otvösgyűjtemény, ltsz.: 55.175. A trébelt és vésett arabeszk motívumokba komponálva 12 db római köztársaság és császárkori dénár kétoldalas öntött másolata van az edény palástjába forrasztva. A 16. század végén, illetve a 17. század elején Nagyszebenben két másik ötvösműhelyében is készült hasonló díszítésű talpas pohár. Előképüket talán 1570 körül Nürnbergben találhatjuk meg. TNA GYÁRFÁS 1910, 407-409; GÖHL 1912, 139; BÍRÓNÉ - T. NÉMETH 1990, 13-15. XI-55 XI-56 Pogány pénzes talpas pohár Hannes Reiphaun (mester 1601 előtt, fi 61 8), Nagyszeben, 17. század elejejelezve a fenéken: ,,RH" (Kőszeghy 1936, 1372. sz. egy variánsa) Ezüst részben aranyozva, trébelt, cizellált, vésett, vert (pénzek); m.: 23,5 cm, talpátm.: 9 cm, szájátm.: 11,2 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvös Osztály, ltsz.: 53.944 A kihajló peremű talprésztől övgyűrűvel elválasztott, erősen kihajló szájú pohár hengeres testét tizenkét különféle antik római pénzérme díszíti. (Ezek pontos meghatározása még várat magára.) Az érmék hármasával, négy szintbe rendezve helyezkednek el, s a legfelső sor kivételével nem kétoldalasán, hanem kívülről kerültek a pohártestre enyhén kiálló foglalataikba foglalva és beforrasztva. Némely érme elfordulva, vagy éppen fejjel lefelé rögzül. A foglalatok cizellált, leveles lambrequin-díszek alkotta mintasorokba, illetve középen kartusos keretdíszekbe illeszkednek. Az érmék befoglalást követő aranyozása a foglalathoz közeli cizellált mintázatra is kiterjed. A reneszánsz idején terjedtek el az ún. pogány pénzes díszedények, s készítésük a 17. században is folytatódott. Díszítésükre azonban gyakorta eredeti pénzek utánöntésével létrehozott kópiákat alkalmaztak.Tárgyunkon megállapíthatóan vert érméket találunk, melyek eredetiségét erősíti, hogy minden darab különbözik egymástól. SI XI-57 Talpas pohár Georgius Augustin, 17. század eleje, Nagyszeben (KŐSZEGHY 1936,1371. sz.) Részben aranyozott ezüst, vert, cizellált, poncolt; m.: 18 cm; talpátm.: 7 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény, ltsz.: 1949.332. Kőszeghy csak a nagyszebeni ötvösök jegytáblája és az ötvöscéh iratai alapján ismertette a mestert és jegyét, Augustin készítette műtárgyat azonban nem ismert. Az 1593-1620 között említett mester pohara még a 16. század végétől szokásos profilált osztógyűrűvel készült. A szájperem alatt futó palmettás díszítmény poncolással és a cizellálás változatával készült. Ennek során a cizellálást nem a domborítást kiegészítő, annak vonalait finomító technikaként alkalmazza az ötvös, hanem a tárgy felületébe lemélyített vonalakkal alakít ki önálló dekorációt. A vésésnél puhább rajzú grafikus ábrázolás jön így létre, mely lágy vonalat eredményez, egyszerű technikával. KE XI-58 Talpas pohár Johannes (Hans) Schelker, 1640 körül, Nagyszeben (KŐSZEGHY 1936,1396. sz.) Részben aranyozott ezüst, vert, poncolt, cizellált; m.: 15,5 cm; talp átm.: 6,3 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény, ltsz.: 1955.177.C.