Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - XI. ÖTVÖSMŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON

XI-56 A Georgius Augustin készítette talpas pohár díszítményéhez hasonló motívumokat alkalmazott Schelker, de egyszerűbb technikával: a mintát szinte teljesen a sűrűn egymás mellé ütött poncolótű alkotta vonal adja. A pohár osztógyűrűje a 17. század eleji változat és a későbbi, hullámvonalas gyűrű közötti „átmenet": a pálcatagot egymással szemben, eltolva beütött poncolóval díszítette az ötvös. KE XI-59 Talpas pohár PK jegyű mester, 17. század közepe, Nagyszeben (KŐSZEGHY 1936, 1438. sz.) Részben aranyozott ezüst, vert, poncolt, cizellált; m.: 19,3 cm; talpátm.: 8 cm A szájperem alatt bevésve: 1683 Egykor Andrássy Géza tulajdonában. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Otvösgyűjtemény, ltsz.: 71.55. A PK jegyű nagyszebeni mesternek Kőszeghy is több tárgyát ismerte. Két talpas pohár (ltsz.: 71.55; 1936.24) és egy serleg (1883.22) ma a Nemzeti Múzeum gyűjteményében található. A rajtuk alkalmazott díszítmények rokoníthatók a Roth által a szászszentgyörgyi evangélikus egyház urasztali kelyhén láthatókkal (ROTH 1922,117,263. sz.). Ez a dekorációs rendszer a század utolsó harmadában uralkodóvá váló nagy, húsos levelű, plasztikus virágdíszítményeivel szemben azonban még kevésbé plasztikus kiképzésű, a 17. század 40-es éveiben nagyon kedvelt porcdísz, „Knorpelwerk" alkotta keretelésben jeleníti meg a naturalisztikusan képzett virágszálakat. Ez azért érdekes, mert a PK jegyű mester több művén is szerepelnek vésett feliratok és évszámok, melyek azonban szinte kizárólag a század utolsó évtizedeire utalnak. Ebben az időszakban azonban a PK mester által is alkalmazott dekoráció, a mustra grafikusabb, rajzosabb és nem plasztikus alakítása nagyon „régiesnek" számított. KE XI-60 Talpas pohár Franciscus Kleinschelker, 1650 körül, Nagyszeben (KŐSZEGHY 1936, 1410. sz.) Aranyozott ezüst, vert, cizellált, poncolt; m.: 17,7 cm; talp átm.: 7,3 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Otvösgyűjtemény, ltsz.: 59.132.C. KE XI-61 Talpas pohár Johannes Conrad, 18. század közepe, Nagyszeben (KŐSZEGHY 1936, 1461/b sz.) Részben aranyozott ezüst, vert, cizellált, poncolt; ni.: 14,2 cm; talpátm.: 5,8 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény, ltsz.: Ö.I.82.2. A talpas pohár, az erdélyi szaknyelvben ma is „udvari pohárnak nevezett ötvösműtípus nagyon késői példája. A 16. század utolsó évtizedei és a 17. század utolsó negyede közötti évszázad volt e forma virágkora. Conrad műve újabb példa arra, hogy a mezővárosi, elsősorban debreceni és az erdélyi ötvösségben is milyen tartósan továbbéltek 17. századi formák az elkövetkező évszázadban is. Hasonló archaizálás figyelhető meg az úgynevezett rostélyos kannák esetében is. A szintén a 17. században kialakulójellegzetesen erdélyi formának a 18. század közepéről származó több példája is ismert. Conrad pohara követi a 17. századi kompozíciót, a dekoráción azonban jól felismerhető a 18. század első harmada rokokó díszítményeinek hatása. KE Erdély 1931, 217. sz. (Báró Prónay György) XI-62 Talpas pohár Nicolaus Goldschmied, 16. század vége - 17. század eleje, Brassó (KŐSZEGHY 1936,175. sz.) Részben aranyozott ezüst, vert, cizellált, vésett; m.: 10 cm; talpátm.: 5 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény, ltsz.: 1927.104. A kisméretű tárgy formai megoldása a 16—17. század fordulójának készült talpas poharakon megszokott. Ugyancsak erre az időszakra utal a talp tojássoros díszítménye. Nicolaus Goldschmied 1576-ban lett a brassói céh tagja 1604-ig ismert említése. A cupparész díszítménye azonban a dél-erdé-