Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - X. PORTRÉK
A kép feltehető első példányát nem ettől a kéztől, de ebben a festői minőségben Bonchidán, a Bánffyak gyűjteményében őrizték, ahol megtalálható volt Toldalagi Mária leányának, Barcsay Gergelyné Naláczi Sárának ugyanilyen módon megfestett portréja is. Az ő leánya, Barcsay Ágnes ugyanis gróf Bánffy Dénes felesége volt (Bíkó 1944,192— 193). BE MOJZER 1982, 23-24, 354. sz.ám; MNG régi gyűjt. 1984, 133 (BUZÁSI ENIKŐ) X-19 Forgách Zsigmond Egidius Il.Sadeler (1570 - 1629). 1615 Papír, rézmetszet; lapméret: 29,2 x 20 cm Felirat körben: „COMES SIGISMVNDVS FORGÁCH DE GHYMES, COMITAT(um) NOGRAD ZABOLCH & DE SAAROS COMES, IVDEX CURI/E REG(iae) IN HVNG(aria) PARTIV(mque) EIVSDE(m) REG(m) SVPER(iorum) G(ene)GRALIS CAPIT(aneus) AC S. C. & R. M(aies) CONSIL(jarius); alul: „Hanc Illustrissimi Comitis efFigiem, de patria et S. C. Regia(que) Ma(ies)t(a)te meri: | tissimi, gloria? ac memoriae consecrat: eidem(que) lubens, merito. D. D." Jelzés a lap alján: „Egidius Sadeler. S. C. M.tis Anno MDCXV." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 261 /B X-19 Sadeler metszete Báthory Zsigmond és Thurzó György portréihoz kapcsolódik. Hiteles előrajza lehetett, annak készülési idejét azonban korábbra is tehetjük, mivel ezen a lapon nem szerepel az „ad vivum" szó, Forgáchról pedig tudni lehet, hogy ebben az időben nem járt sem Prágában, sem Bécsben. Országbíróként a királyi Magyarország harmadik főméltósága volt, arcképe azonban Thurzóéhoz képest díszesebb, hadi trófeákkal zsúfolt környezetben látható. Ez valószínűleg akkori rangjához méltó megjelenítés volt, hiszen Thurzó Sadeler metszetén még csak udvari méltóságként szerepelt. A császári udvar nem bízott benne eléggé, így vele szemben Forgách szerepét erősítették, aki karrierje érdekében már korábban rekatolizált, s Thurzó halála után nádorrá választották. VL CENNERNÉ WILHELMB 1954,153-155; KELÉNYI 1991,179. X-20 Báthory Zsigmond Egidius II. Sadeler (Antwerpen 1570 - Prága 1629), 1607 Papír, rézmetszet; lapméret: 32,7 x 21,7 cm Felirat középen: „SERENISSIMUS SIGISMUNDUS BATHORI TRANSULVANIzE etc: PRINCEPS. etc:, scio | cm | credidi; Magnus es, ingenti cum Marte tot agmina fundis | Barbara, et aequata est, tune tua fama Polo; | At maior dum te superas tuaq|ue] omnia tec | Sacrati subdis Caesaris Imperio; J Maximus, et uerè surges uirtutibus olim, | Et tua perpetuus facta loquetur Honos; a lap alján: cum privil. S. Cae.Mtis., Serenissimo Principi et Domino D. Sigismundo Bathoreo DEI gratia, Transyluama?, Moldauia\Valachia; | Transalpins? et Sac.Rom.Imperij Principi, partium Regni Hungariae Dfi , siculorum Comiti, Aurei Vellens Equiti etc. etc. | Sac. Caes. Maj. Sculptor Egidius Sadeler dedicat. °°DCVII." Jelzés jobbra: „Eg. Sadeler fecit, jobbra lent: Marco Sadeler excudit." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 769. A művészcsaládból származó Sadeler életének nagy részét a prágai udvarban töltötte, ahol minden fontos eseménynek szemtanúja lehetett, és számos magas rangú politikus arcképének elkészítésére kapott megbízást. Ezek között három magyar személyiséget is találunk, köztük Báthory Zsigmondot. Gazdag díszítésű mellképének két oldalán a Győzelem és a Bőség allegorikus alakjai hirdetik egykori hadi sikereit és népének a béke által lehetővé vált gyarapodását, felül a Habsburg-uralkodó védelmét és akaratát jelképező sas jelzi, hogy mindez nemcsak Báthory erényeinek, hanem Rudolfhoz való hűségének is köszönhető. Alul a megláncolt Bujaság és Kapzsiság látható. A metszet készítésének idején, 1607-ben Báthory már évek óta Csehországban élt, s bár korántsem volt még túl magánéleti, politikai, valamint katonai kudarcainak mindegyikén, a politikai életben már nem számított aktívnak. Testi alkata ellentétben állt ingatag jellemével, megrendelője, az uralkodásának végjátékátjátszó Rudolf császár pedig — előképül választva egy saját korábbi portréját — mintha ellensúlyozni akarta volna mindezt: a metszet egy határozottnak látszó, erőteljes férfit ábrázol. Hízelgő, a valóságtól távol álló méltatása és címeinek felsorolása talán utalás arra, hogy Báthory politikai ambícióit a Bastától elszenvedett vereség után sem adta fel. 1605-ben még visszautasította, két
