Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - IX. SÍREMLÉKMŰVÉSZET - Síremlékek, epitáfiumok

IX. SÍREMLÉKMŰVÉSZET A korszak szobrászatinak legjelentősebb műfaja a síremlék. Ezeket eredetiben nehéz kiállításon bemutatni, bár legszebb példájuk, Hans Rueber von Püchsendorf (magyarul Rueber János) felső-magyarországi főkapitány monumentumának központi figurája, az elhunyt életnagyságú márványszobra, éppen a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében van. Ez nyitotta a Magyar Királyságban a modern, késő reneszánsz fali síremlékek sorát a 16. század második felében, amelyeknek legszebb darabja Pálffy Miklósnak készült 1601-ben a pozsonyi Szent Márton-templomban. Megrendelője a feleség, Maria Fugger; az alkotó az Augsburgban működő Paul Mayr, illetve tanítványa, Caspar Menneler volt. Ezt lebontották a 19. században, csak archív fotó maradt modelljéről is (amely elveszett); ugyancsak 19. és 20. századi ábrázolások reprezentálják a többi síremléktípust. Régi gipszmásolaton mutatjuk be a 16. század közepének legszebb kőepitáfiumát, Thurzó Elek (1543) lőcsei síremlékét is, amely szintén import mű volt, Loy Hering eichstätti műhelyében készült, a kiterjedt közép-európai kapcsolatokkal rendelkező család magas igényeinek megfelelően. Az erdélyi fejedelmi síremlékek legkorábbikát, Izabella királyné tumbáját is történeti gipszmásolat képviseli. Ezt valószínűleg csak 1571 után készítették el, fia, János Zsigmond tumbájával egyszerre, talán Báthory István megrendelésére. A nagy fejedelmek, Bethlen Gábor vagy I. Rákóczi György síremlékei ma teljesen átalakítva, oltárépítményekként állnak a gyulafehérvári székesegyházban. SÍREMLÉKEK, EPITÁFIUMOK IX-1 Thurzó Elek (f 1543) síremlékének középső táblája a lőcsei Szent Jakab-templomban Loy Hering (1484/85-1554 után) (Gipszmásolat, 20. század eleje; restaurálta Nagy Miklós 2007-2008-ban.) Gipsz; 161 x 114 x 18 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: C. 129.III/1985. A középső tábla közel négyzet alakú, lemez, negyedpálca, keskeny lemez, homorlat keretezi. Mezejében lapos Rilke látható, amelynek szegmensívű boltozatát rozettás kazetták borítják, homlokívének alsó lapját hasonlóképp, homloklapját viszont vékony vájatok tagolják. Az ívháromszögekben egy-egy féldrágakő medalion (amelyet a gipszmásolat homogén színe nem IX-1 jelöl). A fülke előtt, középen Krisztus keresztje magasodik; jobbján Thurzó Elek páncélos alakja térdel; térde mellett sisakja hever. Arca portré: hosszú szakáll, bajusz, rövid haj; keze imára kulcsolva.Vele szemben, a fülkében négy nő térdel, szintén imára kulcsolt kezekkel, divatos ruhában; a jobb szélső a feleség, ormosdi Székely Magdolna, főkötőben, a többiek a lányaik. Lábuk alatt hullámos talaj, itt-ott fucsomóval. Felirata (egy másik táblán, amelynek másolata nem maradt fenn): „Spectabili ac magnifico D(omi)no D(omi)no Comiti Alexio Thurzoni a Bethlenfalwa inclyti Hungariae Regni Iudici Curiae serenissimique Romanorum Hungariae Bohemiae etc. Regis Ferdinandi Locumtenenti et clarissimae eius gentis marito dilectissimo ac affinibus suis charissimis Generosa et Magnifica D(omi)na Domina Magdalena Zekel ab Ormosd pia moestissimaque coniunx f(ecit) f(ieri) (?) Comes Alexius Thurzó Anno Salutis Humanae MDXXXXIII Aetatis suae LUI. Ipso die conversionis Pauli Apostoli".