Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - II. A HUMANISTÁK ÉS A KÉSŐ RENESZÁNSZ MŰVÉSZET - Az erdélyi fejedelmek könyvtára
Elsősorban a kompozíciók főbb elemei és formái mutatkoznak ismerősnek a Mauseoleum-hpok némelyikével, s több, akkor újdonságnak számító ötlet származik a sorozat királyképeiből. Nemcsak az angyalok hordozta korona, ami középkori eredete ellenére barokk átfogalmazásban kétségtelenül a Mauseoleum nyomán került a Szent Istvánt ábrázoló fatáblára (vö. KERNY 2003, 17), de a jelenetek belső térbe komponálása is, ami mindjárt lehetővé teszi, hogy a háttér szabadba nyíló részletébe az ábrázolt történelmi személy legendájának egy-egy jelenete kerüljön. Újszerű és a Mausoleummal rokon elemei a festményeknek a nagymustrás trónkárpitok és a brokátmintás palástok, amelyek dekoratív túlsúlyt képezve fontos látvány-alkotói elsősorban a két uralkodó-képnek, vagy olyan árulkodó részletek, mint Szent László ábrázolásán az alul-felül Rollwerkben végződő címer, amely majdnem egyező formában található meg a király grafikus megörökítésén is, csakúgy, mint a tájra való jobboldali kitekintés, László és a kun harcának Mausoleumma\ teljesen azonos részletével. S ahogy az elősorolt egyezésekkel a képek jól kapcsolódnak a Mausoleumhoz, úgy mutatható ki kötődésük abban is, amiben eltérnek a sorozattól. A király-ábrázolások képileg jól szerkesztett, minden szempontból arányosan, lendületesen és magabiztos festői részletekkel megoldott darabok. Mindez kevésbé mondható el Szent Imréről, akinél követhető minta híján a figura kissé esetlenre, a környező belső tér pedig fantáziátlanra sikerült. Oka, hogy a Szent István és fia-ábrázolás a grafikai sorozatban közös jelenetben szerepel, a figurák önálló kompozíciókká tétele a festőre hárult. Több ízben volt már szó a Mausoleum kiadástörténetéről, amely Ferenczffy Lőrinc kancelláriai titkár és Elias Berger udvari historiográfus közös vállalkozású történeti munkájaként indult. Ennek itt kiemelni érdemes részlete, hogy a királyábrázolások rézlemezei 1615 és 1632 közé tehetők, 1632-ben már egy próbalevonatuk készült (Bécs, Albertina). Úgy gondolom, hogy a festmények post quemjét az első levonatok 1632-es dátuma adja, annál is inkább, mivel az előII-64C Ismeretlen metsző: Mária spanyol infánsnő, III. Ferdinánd felesége Elias Berger Symbolum sacrumából, 1637 képek közé egy további kiadványt is be kell sorolnunk: Elias Berger 1637-ben, III. Ferdinánd felesége, Mária infánsnő koronázására Bécsben kiadott Speculum sacrumánák Mária királynét ábrázoló lapját (RMK III 1518). Az ábrázolás készítője ismeretlen, a kötet Ferenczffy betűivel jelent meg (HOLL Í980,164,167,202,28. sz.). Az ülő figura frontális elhelyezése, legfőképp pedig a trónus stilizált, a Szent Lászlóképen láthatóval rokon formája a Mausoleum uralkodóábrázolásai mellett fontos, datálást kijelölő előképpé teszi meg az 1637-es kötet metszetét is. A táblaképek készítési idejének felső határát pedig az a felirat adja, amelyik a Szent Imre-kép hátoldalán volt olvasható még a restaurálás előtt, s amelyen az 1656-os dátum mellett egy töredékesen kivehető név, valamint — feltehetően possessor-megjelölésként — Forgách olvasható. Egyelőre nem tudunk választ arra, hogy ez az adat vagy esetleg Ferenczffy kancelláriai tevékenysége és kapcsolatai függenek-e össze a képek jellegzetes megjelenésével. Azzal, hogy a részletező festésmódban, az inkább rajzos, mint tónusos formaadásban, valamint a finom megoldású környezeti elemekben a három festmény szinte felnagyított miniatúrának, címerképnek tűnik. Mindenesetre a megrendelő abban a körben keresendő, amelyben Berger kötete mellett a Mausoleum próbalevonatai is hozzáférhetők voltak. BE LEPOLD 1938, III, 138, 197; BUZÁSI 1980, 2-4; MojZER 1981, 40, 46-47; MOJZER 1982, 4-5, 302-304 sz.; MNG régi. gyűjt. 1984, 126. sz. (BuzÁSi ENIKŐ); SZI\YEI 1993, 33,19. sz.; KERNY2003, 17.
