Mikó Árpád szerk.: Reneszánsz év 2008, Vezető a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából rendezett kiállításokhoz (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/2)

MIKÓ ÁRPÁD: Mátyás király öröksége. Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16—17. század)

Napbaöltözött Asszony, oltárszárny töredéke Szentbenedekről, 1510—1520 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria (főleg töredék) jutott a múzeumokba is. A csíksomlyói plébániatemplom egykori főoltárának középképe, Szűz Máriával és szentekkel, vagy a szintén erdélyi illetőségű két tábla (a Napbaöltözött Asszony és Krisztus színeváltozása) az erdélyi oltárművészetet reprezentálja; néhány táblakép — közöttük a (frissen restaurált) Szent Katalinsorozat (1520) — a felföldi oltárokat. Hutter János eperjesi epitáfiumán megjelennek a reneszánsz, antikizáló építészeti elemek. A késő középkor másik fontos műfaja a — jelentős egyházi központokra jellemző — hatalmas kóruskönyvek sorozata. Egyet mutatunk be közülük, a ritkán kiállított Kassai Graduálét (1518), amelynek miniatúráin olykor látványosan vegyülnek a késő gótika és az északi reneszánsz elemei. A kódex csonka, sok miniatúra, több lap hiányzik belőle. A nagy kóruskönyveket a 16. század második felében alig használták; a Tridenti Zsinat nem támogatta a helyi liturgikus gyakorlatot. A nagyméretű köteteket olykor feldarabolták, könyvkötést vagy levéltári borítólapot készítettek belőlük, így sokszor csak szétszóródott töredékekből rekonstruálhatunk késő középkori kódexeket. Ilyen például az ún. Budai Antifonále is, amelynek két szép töredékét mutatjuk be (1500—1510), vagy Tolnai Máté pannonhalmi főapát monumentális Graduáléja (1515-1525), amelyből egyetlen fragmentumot ismerünk csupán. Mindkettő a Jagelló-kori budai könyvfestészet jelentős emléke. Illuminait kéziratok elvétve készültek a 16—17. században is; egyszerű eszközökkel, de bőségesen dekoráltak, mint például a Magyarországon kifestett Kriza-kódex (1531), vagy igényesebben ékesítettek, mint például Listhius János kancellár breviáriuma, amely 1573 után kapta díszes címlapját. Kevéssé ismert, hogy nagyméretű kóruskönyvek a 17. században is készültek: ilyen például a Béllyei Gradual vagy a Vágsellyei Antifonálé; előbbit a protestánsok használták, utóbbit a pálosok, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, amely a 1 7. századra is sokat átmentett középkori hagyományaiból. Ugy tetszik, a díszítés többféle forrásból táplálkozott: részben a középkori hagyományból, részben a korabeli nyomtatott könyvek fametszetes dekorációjából. Kassai Graduate, 1518 Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 452.