Mikó Árpád szerk.: Reneszánsz év 2008, Vezető a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából rendezett kiállításokhoz (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/2)

BALLA GABRIELLA: Beatrix hozománya. Az itáliai majolikaművészet és Mátyás király udvara

Ballá Gabriella Beatrix hozománya Az itáliai majolikaművészet és Mátyás király udvara A Mátyás királyt és Beatrix királynét körülvevő művészi tárgyak közül az Iparművészeti Múzeum kiállítása csupán egyetlen, ám annál figyelemreméltóbb emlékcsoportot, az itáliai majolikák együttesét tárja a közönség elé. A majolikaművesség - amely a reneszánsz kor „luxusiparának" tekinthető — közel-keleti eredetű. A hétköznapi, ólommázas fazekasárukkal szemben a majolika, a színesen festett ónmázas kerámia a felhasznált alapanyag értékessége miatt is igen ritka volt, így leginkább csak fejedelmek és gazdag patríciuscsaládok reprezentációs céljait szolgálta. Itáliában számos fejedelem saját majolikaműhely alapításával segítette ezt a művességet. A toszkán majolikaközpontok alapítói között ott találjuk a kor legnagyobb mecénásait. A Medici-család a firenzei mellett a cafaggiolói és a montelupói műhelyeket is támogatta. Pártfogolták a Mediciek a több szobrászgenerációt is adó della Robbia családot. Luca vagy Andrea della Robbia közismert, fehér vagy színes mázas majolikaszobrai, -domborművei közül több még ma is firenzei (vagy más toszkánai) templomok ékességei közé tartozik. A della Robbiák munkássága önmagában jól reprezentálja, hogy nem csak luxusedények készültek ezzel a különleges technikával: a majolikának a 15. századi reneszánsz szobrászatban és az építészetben is fontos volt a szerepe. A majolikakészítők az edényformákat képlékeny agyagból korongon alakították, majd egyszer kiégették (zsengéitek) a tárgyakat. A porózus cserépre igen jól tapadt a hófehér ónmáz; a színek erre a fehér alapra kerültek. A majolikafestés biztos ecsetkezelést követelt, ugyanis a nyers ónmáz azonnal beszívta a festőanyagban lévő nedvességet, és a hibákat utólag nem lehetett javítani. A második égetés hőfokát igen kevés festőanyag állja ki, így csupán a mangán (barna, lila, szürke, fekete), a réz (zöld), a kobalt (kék), az antimon (sárga) és a vas (barna) oxidjait használhatták. Ez a színvilág csak a majolikatárgyakra jellemző. Mátyás ifjú jegyese, Aragóniái Beatrix már az 1476. évi házasságkötésük előtt ismerte és kedvelte ezeket a luxustárgyakat. Cesare Valentini ferrarai követ Beatrix királyné húgának, Eleonóra hercegnőnek is azt javasolta, hogy faenzai majolikamunkákkal ajándékozza meg nővérét, mert ő kiváltképp kedveli azokat, és többre becsüli őket, mint az ezüstöket. Az itáliai majolikák nagy becsben álltak a magyar királyi udvarban is, ezt támasztják alá a régészeti leletek. Bevezetés: a majolikagyártás kezdetei A kiállítás első fejezete az ónmázas kerámiaművesség útját követi Itáliáig. A közel-keleti kezdetekkel, a hispanomoreszk töredékekkel (majolikának eredetileg a Mallorca kikötőjében hajóra rakott és Itáliába szállított fémfényű — lüszteres — spanyol—mór kerámiaárut nevezték), az ibériai padlócsempékkel, valamint az első itáliai: orvietói és firenzei fél-majolikákkal együtt láthatjuk a legjelentősebb majolikaközpontok, köztük Deruta, Faenza, Firenze, Albarello, Deruta(?), 1470 körül Budapest, Iparművészeti Múzeum