Mikó Árpád szerk.: Reneszánsz év 2008, Vezető a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából rendezett kiállításokhoz (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/2)

FARBAKY PÉTER, MIKÓ ÁRPÁD, SPEKNER ENIKŐ, SZOVÁK KORNÉL, TRINGLI ISTVÁN, VÉGH ANDRÁS: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a magyar királyi udvarban (1458-1490)

Beatrix királyné Aragóniái Beatrix, I. Ferdinánd nápolyi király leánya (1457-1508), aki 1476-tól a magyar király felesége volt, talán az egyik legismertebb középkori királynénk, alakjára azonban Mátyás fényes személye mellett többnyire árny vetül. Antonio Bonfmi, a király történetírója ellenséges volt vele szemben, és a nyomában kibontakozó magyar történetírás is az maradt. A királyné soha nem volt népszerű Magyarországon. Ennek több oka volt, amelyek közül az első lehetett, hogy nem tudta biztosítani a törvényes trónutódlást. Ugyanakkor mindent elkövetett, hogy a király törvénytelen fia, Corvin János ne legyen kijelölt utód se, és Mátyás halála után magának szerette volna megszerezni a trónt. Beatrix politikai befolyását a magyar királynék hagyományosan jelentős birtokaira és jövedelmeire alapozhatta, amelyek az itáliai művészeket és humanistákat pártoló tevékenységét is lehetővé tették. A nápolyi udvarban felnőtt királyné fogékony volt a művészetek és tudomány iránt, szoros kapcsolatban állt humanistákkal, meghatározó szerepe volt a budai udvar zenei életében, és úgy tűnik, személyes példájával is nagy hatást gyakorolt férje múpártolására és itáliai kapcsolatainak alakítására. Mátyás király. Beatrix királyné és a szerző Petrus Ransanus történeti munkájának címlapján, 1490 körül Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 249. IS