Mikó Árpád szerk.: Reneszánsz év 2008, Vezető a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából rendezett kiállításokhoz (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/2)
MADAS EDIT, FÖLDESI FERENC: Csillag a holló árnyékában. Vitéz János és a magyarországi humanizmus kezdetei
további másolatok készítésének. Krakkó érseke a Váradon időző Marcin Król, lengyel humanista közvetítésével kér Vitéztől egy Livius-kódexet lemásolásra. Ritka eset lehetett az emendálás során a rendelkezésre álló mintapéldányok bősége, de nem példátlan. A Szent Jeromos leveleit tartalmazó kódexében, amelyet ma az Osztrák Nemzeti Könyvtár őriz, Vitéz több lapon is bejegyezte az emendálás időpontját. 1470. július 11-én készült el az első nagyobb egység, július 23-án a második, szeptember 1-jére pedig az egész kódexet átolvasta és javította. Az utolsó dátum mellé a következőt jegyezte be: „Emendare ad plenum non potui propter varia exernplaria emendacior tarnen est aliis similibus quos videritn Jo[annes]", azaz a mintapéldányok különbözősége miatt tökéletesen nem tudta kijavítani, a szöveg azonban még így is pontosabb lett, mint bármelyik más, amelyet valaha is látott. Tudományos, irodalmi munkája azonban nem korlátozódott csak szövegek javítására, rekonstrukciójára. Szerény küllemű papírkézirat őrizte meg ezen a téren legnagyobb teljesítményét: levélgyűjteményét. A levelek politikai, kormányzati céllal íródtak, és csak néhány darabját fogalmazta Vitéz a saját nevében, mégis pontosan tükrözik szerzőjük irodalmi, tudományos felkészültségét, világlátását. A Vitéz-könyvtár történetének máig legvitatottabb kérdése a gyűjtemény viszonya Mátyás könyvtárához. Az érsek jó néhány kódexe a Corvinába került. Ennek mikéntjéről leginkább csak feltételezéseket tudunk megfogalmazni. Számos corvina lapszéli jegyzeteiben Vitéz kezére ismerhetünk. Mivel elterjedt jelenség a korban, hogy egy tudós humanista a fejedelmi gyűjtemény kódexeinek szövegét is gondozza, ellenőrzi, itt is gondolhatunk egyszerűen szöveggondozói munkára. Valószínűbb azonban, hogy ezek a kódexek eredetileg Vitéz tulajdonában voltak. Annak a lehetősége, hogy a király konfiskálta Vitéz kódexeit, miután az érsek az 1470-es évek elején nyíltan szembefordult vele, majd esztergomi palotájának foglyaként 1472 nyarán elhunyt, nem valószínű. Vannak ugyan egyértelmű bizonyítékok arra, hogy Vitéz-kódexek Mátyás könyvtárába kerültek — például a Nagy Szent Vazul műveit tartalmazó corvina címlapján a tulaj donjegyként szolgáló királyi címer alatt Vitézé látható -, a teljes könyvtár lefoglalása nem történt meg. Johann Becken si oer, Vitéz utóda az érsekségben nagyon sok kódexet vitt magával 1476-ban az egykori főpap könyvtárából Ausztriába, amikor Mátyás oldaláról III. Frigyes mellé pártolt. Ezek a darabok tehát még négy évvel Vitéz halála után is Esztergomban voltak, a király nem kobozta el őket. Azok a kódexek, amelyek a Corvinába kerültek, és új címerrel vagy corvina-kötéssel látták el őket, minden bizonnyal alkalomszerűen kerültek a budai könyvtárba. Ezek az érsek halálakor éppen Budán lehettek, vagy Vitéz házánál, vagy a királyi udvarban, ahová olvasásra, esetleg másolásra kérhették ki őket az esztergomi gyűjteményből. Vitéz és a magyarországi humanizmus intézményrendszerének létrejötte Vitéz 1465-ben, Szécsi Dénes esztergomi érsek halála után került az ország legmagasabb egyházi méltóságába. Ugy érezhette, hogy immár minden a rendelkezésére áll nagyszabású művelődéspolitikai tervei megvalósításához. Töretlennek érezhette Mátyás bizalmát, aki stabilizálta a saját helyzetét az országban és az ország helyzetét Közép-Európában. A főpap mintaadó volt a király számára azzal az intézményrendszerrel, amit az évtized közepére részben már megteremtett. Kiemelkedő volt az a mecénási tevékenység, amellyel a legtehetségesebb ifjakat -Janus Pannoniust, Garázda Pétert, Váradi Pétert — segítette ahhoz, hogy itáliai egyetemeken sajátítsák el a korszerű műveltséget, és ennek eredményeként a humanisták európai köztársaságának, a res publica litterariának tagjává Garázda Péter Macrobius-kódexe, 15. század második fele München, Bayerische Staatsbibliothek, Chu 15.73S.
