Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

Az illusztrálás démona és a Démon változó arca • Doré és Zichy GELLER KATALIN

Zichy a Zsófia lányát tanító Lisztnek készítette A bölcsőtől a sírig című tollrajzát, melynek hatására, 1881 nyarán megszületett Liszt utolsó, háromtételes szimfonikus költeménye: A bölcső (Andante), Küzdelem a létért (Agitato, rapido), A sírig: jövő életünk bölcsője (Moderato quasi andante).

46 A témát később újra feldolgozta, s számos alakkal - százharmincnégy figura szerepel rajta, köztük Liszt Ferenc is - kibővítette. Két változata is ismert, közülük a szentpétervárit egy zeneterem díszének szánta. (128-129. kép) Zárszó Doré és Zichy elsősorban összefoglaló, enciklopédikus jellegű művészetét még a romantika eszményei, a művészetek egyenlőségének gondolata táplálta, de az ipari társadalom tömegtermelése, a sokszorosító technikák fejlődése, a könyvek és a folyóiratok számának növekedése is meghatározta. Elsősorban Doré vált foglyává a nagy számoknak, a mindent illusztrálásnak. Zichy legtöbb rajza a cári udvar megrendelésére készült, illusztrációit csak szabadidejében készíthette, de így is főművei közé tartoznak. Doré és Zichy, ha más feltételek között és más módon is, de kép és szöveg homológiáján alapuló illusztrációkat készítettek. Doré munkatársaival együtt hozzájárult a fametszet-technika tökéletesítéséhez, Zichy tanítványai segítségével az új fotómechanikai eljárásokkal kísérletezett. Céljuk mindenekelőtt a sokszorosítás tökéletesítése, gyorsítása maradt, szemben a grafikai technikákban rejlő lehetőségeket tudatosan a művek kifejező erejének fokozására használó új grafikus-generációval, illetve a könyvművészet megújítóival. Doré és Zichy a rajz, az elbeszélő előadás nagymesterei, többnyire a szövegtesttől elváló, független illusztrációk alkotói voltak. Velük szemben lépett fel a következő generáció funkcionális szemléletű, dekoratív könyv- és illusztrációs művészete, melynek azonban, ma már jól látható, ők is az előkészítői közé tartoztak. 1 GAUTIER 1927. 40. Lásd a témáról részletesebben FÖLDI ESZTER tanulmányát e kötetben. 2 Judith Gautier emlékezései szerint a „szeretetreméltó, elegáns" Zichy segítette apját oroszországi tájékozódásában, aki Oroszország műkincseiről segítségével tanulmányt akart írni. NOBLET, AGNÈS DE: Un univers d'artistes. Autour de Théophile et de Judith Gautier. Paris, 2003. 470. 3 FAUCHEREAU, SERGE: Théophile Gautier. Paris, 1972. 40-41. 4 A kritika az Irodalom és művészet rovatban jelent meg. Vasárnapi Újság, XXXIII/48. 1886. 780. 5 Zichy ezzel kapcsolatos leveleit közli: CSAPLÁROS 1935. 16-17, 12-15.; Zichy Róka, Farkas és Vadmacska című műveit ajándékozta az írónak, aki a Boulevard des Italiens kiállítóhelyiségében ki is állíttatta őket. BERKOVITS 1964. 59. 6 Párizsi kapcsolatai jelentős részét már feltérképezte Berkovits Ilona említett monográfiája, de a párizsi évek számos részlete még feltáratlan. BERKOVITS 1964. 86, 87, 89, 129. 7 RÓZSAFFY 1928B. 82. 8 GEYER, MARIE-JEANNE: Gustave Doré et l'aquarelle. In: Gustave Doré (1832-1883), Strasbourg, Musée d'art Moderne - Cabinet des Estampes, Strasbourg, 1983. 59. 9 FARNER, KONRAD: Gustave Doré der industrialisierte Romantiker. Dresden, 1963.; FARNER, KONRAD: Gustave Doré. Das graphische Werk. (Ausgewählt von FORBERG, GABRIELE. Nachwort von FROMMHOLD, ERHARD.) I-Il. Berlin, 1976. 10 Mario Praz a sátán „metamorfózisainak" és „új ruháinak" külön fejezetet szánt könyvében. PRAZ, MARIO: The Romantic Agony, Oxford, 1970. 55-95.