Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

„Un monstre de génie" • Zichy Mihály és Théophile Gautier FÖLDI ESZTER

critique en liberté. Kat. Szerk. GUËGAN, STÉPHANE. Les Dossiers du musée d'Orsay N= 62. 1997. 81. 7. kép. 6 Legjelentősebb irodalmi művei: Albertus 1832, Les JeunesFrance 1833, Mademoiselle de Maupin 1835, La Comédie delà Mort et poésies diverses 1838, Une nuit de Cléopâtre (novella) 1838, Ira los montes 1840, Giselle (ballet) 1841, Le Voyage en Espagne 1843, Arria Marcella, Émaux et Camées 1852, Avatar 1856, Roman de la Momie 1858, Honoré de Balzac (életrajz) 1859, Le Capitaine Fracasse 1863, Le Spirite 1866, Tableaux de Sièges 1871 stb. 7 A kötetet haláláig bővítette, az új kiadásokban új versek is szerepeltek. Leghíresebb darabja a kötetnek a L'art (Művészet), amely 1857. szept. 13-án jelent meg a L'Artiste-ban. Leghíresebb versszaka: „Tout passe. - L'art robuste / Seul a l'éternité. / Le buste / Survit à la cité." „Elomlunk. - Gőggel állván / Csak egy: a Mű - örök! / A márvány / Arc él a rom között!" (TÓTH ÁRPÁD fordítása) 8 Az ajánlás így szólt: „A makulátlan költőnek, a francia írás tökéletes mágusának, az én fölöttébb drága és tisztelt mesteremnek és barátomnak, Théophile Gautier-nak a legmélységesebb hódolat érzésével ajánlom ezeket a beteg virágokat". BAUDELAIRE i. m. (3. j.) 9 BAUDELAIRE, CHARLES: Galerie du XIXème siècle - Théophile Gautier. L'Artiste, 1859. március 19., 161. 10 A GoNCOURT-ok /Vap/ójukban beszámoltak egy jellemző esetről, amikor Gautier, a L'Artiste főszerkesztőjeként a kritikaírás nyűgéről panaszkodott. 1857. január 20. Journal des Goncourt. Mémoires delà vie littéraire. Premier volume 1851-1861. Paris, 1888. 168. 11 GAUTIER i. m. (4. j.) 12 Csak két évben, 1835-ben és 1843-ban nem jelent meg Salon Gautier-tól. Chronologie de la vie de Théophile Gautier. Établie par Pierre Laubriet, ancien président de l'Université Paul Valéry (Montpellier III) d'après l'édition de la Correspondance Générale de Théophile Gautier éditée par LACOSTE-VEYSSEYRE, CLAUDINE. 12 vol. Droz, Genève-Paris, 1985-2000. http://www. theophilegautier.net/cadre.htm. 2007. 09. 04. 13 JAMES, A. R.: La communication des arts. In: Histoire littéraire delà France IV. De 1789 à 1848. Sous la direction de ABRAHAM, PIERRE et DESNÉ, ROLAND. Paris, 1972. 619-622. 14 A Petit Cénacle 1833 végén felbomlott, ám eszmeisége Gautier számára meghatározó maradt. „A Cénacle feloszlott [...]. A közös hit láthatatlan kapcsa összekötött bennünket, de szétváltunk..." Idézi: DU CAMP, MAXIME: Théophile Gautier. Paris, 1895. 45. 15 A l'art pour l'art nevét VICTOR COUSIN filozófus 1818-ban megfogalmazott híres maximájából kölcsönözték: „II faut de la religion pour la religion, de la morale pour la morale, de l'art pour l'art". 16 „Sohasem tudtuk megérteni az idea és a forma szétválasztását, mint ahogyan nem értenénk meg a testet lélek nélkül, vagy a lelket test nélkül. [...] Egy szép forma egyben szép gondolat is, hiszen miféle forma lenne az, amely nem fejez ki semmit?" GAUTIER i. m. (1. j.) 4. Gautier mestere ennek a gondolkodásnak a kialakításában Hugo volt, aki 1822-ben a Les Orientalesban szintén a l'art pour Tart mellett foglalt állást, ám később egyértelműen az art utile mellett kötelezte el magát amikor így fogalmazott: „soha nem mondtam, hogy l'art pour Tart (művészet a művészetért), mindig azt mondtam, hogy l'art pour le progrès (művészet a haladásért). Alapjában ez ugyanaz a dolog..." Idézi: JOUET, JACQUES: L'art pour l'art. In: Dictionnaire des littératures de langue française. XIXème siècle. Paris, 1998. 20. Jouet szerint Hugo arra gondolhatott, hogy egy műalkotás társadalmi szerepe vagy haszna valójában nem a szerző szándékától függ. 17 Gautier művészetkritikusi működéséről lásd: SPENCER, MICHAEL CLIFFORD: The Art Criticism of Théophile Gautier. Genève, 1969; SNELL, ROBERT: Théophile Gautier: A Romantic Critic of Visual Art. Oxford, 1982; Théophile Gautier, la critique en liberté, i. m. (5. j.) 18 GUÉGAN, STÉPHANE: L'impossible jointure. In:. Théophile Gautier, la critique en liberté, i. m. (5. j.) 10. 19 GAUTIER i. m. (1. j.) 4. 20 BAUDELAIRE i. m. (9. j.) 166. 21 GUÉGAN i. m. (18. j.) 10. 22 GAUTIER i. m. (1. j.) 4. 23 Uo. 4. 24 BAUDELAIRE i. m. (9. j.) 168. 25 Gautier-nak sokszor szemére vetik a realizmussal kapcsolatos negatív álláspontját. Gautier és a realizmus viszonyáról lásd: GUÉGAN, STÉPHANE: Réalisme: un rendez-vous manqué? In: Théophile Gautier, la critique en liberté i. m. (5. j.) 59-80. 26 GAUTIER i. m. (1. j.) 4. 27 GAUTIER i. m. (4. j.) 28 Chronologie de la vie de Théophile Gautier, i. m. (12. j.) 29 Zichy korai oroszországi műveinek egyetlen forrása Zichy Mihály naplójegyzetei. Másolta: PINTÉR ÁKOS, Szentpétervár, 1902. május 10-23. OSzK. Kézirattár, Ltsz.: Oct. Gall. 80. Ez azonban valójában egy eladási jegyzék, amelyet Zichy az 1842 és kb. 1871 közötti időszakban vezetett, az évszámok azonban nem mindig megbízhatóak benne, különösen a Napló vége felé. 30 GUÉGAN i. m. (18. j.) 9. 31 Sajnos ennek a találkozásnak a pontos dátumát nem ismerjük. Zichy Mihály Naplójában ez a XXIV. péntek, amelyen a Le roi Candaule-hoz készített illusztrációt. Zichy Mihály naplójegyzetei. i. m. (29. j.) 93. 32 Chronologie de la vie de Théophile Gautier, i. m. (12. j.) 31. j. 33 Egy Szentpéterváron élő francia festőnőhöz intézett levél szerint, akit szintén a részvételre buzdított. Théophile Gautier levele Marie Baubryhoz, Szentpétervár, 1858 októbere és 1859 márciusa között. In: Théophile Gautier: Correspondance générale. i. m. (12. j.) Tome VII. 1992. 117. 34 GAUTIER, THÉOPHILE: Voyage en Russie, Paris 1884. 341. 35 BAUDELAIRE I. m. (9. j.) 161. 36 Gautier kérdésére Beggrov elmondta, hogy a művet már eladta, és el is viszik aznap este. Sajnos, azóta hollétéről mi sem tudunk. 37 GAUTIER 1927. 11. 38 GAUTIER 1927. 13. 39 GAUTIER 1927. 17. 40 A jelenet borzalmát Gautier Edgar Poe egy novellájához hasonlította. Poe müveit Gautier Baudelaire fordításában ismerte, aki Poe egyik első francia fordítója volt. Az idézet novella, a Bérénice (1835), Baudelaire fordításában 1857-ben jelent meg. 41 Az Henriquel-Dupont-féle metszetet egyenesen jobbnak ítélte az eredeti festménynél. GAUTIER, THÉOPHILE: Exposition des oeuvres de Paul Delaroche au Palais des Beaux-Arts. L'Artiste, 1857. május. 9., 77-80. 42 GAUTIER 1927. 33. 43 Zichy Mihály naplójegyzetei, i. m. (29. j.) 55. 44 GAUTIER, THÉOPHILE: Les beaux-arts en Europe, Pans, 1855. 185. 45 GAUTIER 1927. 36. Lázár Béla szerint Gautier-t azért ragadta meg annyira a Sírrablók, mert az ő Comédie de la Mort című novellájával találta rokon szelleműnek. LÁZÁR 1927A. 144. 46 GAUTIER 1862. 354. 47 GAUTIER 1927. 40. 48 GAUTIER 1927. 15. 49 A „monstre de génie"-l minden fordító másképp fordította, mivel nem egyértelmű a jelentése, „óriási lángész" GAUTIER 1862. „szörnyű nagy lángelme" KELETI 1871, „rendkívüli zseni" GAUTIER 1927. 50 Erre a tényre egyedül a következő katalógusban találtam adatot: MALAN, DAN: Gustave Doré - Adrift on dreams of splendor. Malan Classical Enterprises, St Louis, MO. 1995. 35. A többi Dóréval illetve Gautier-val foglalkozó irodalom nem tér ki megismerkedésük évére. Az 1855-ben közösen tett utazást viszont több helyen is említik. 51 Doré művészetének kortárs megítéléséről lásd: KOLKHORST, PETRA: Doré im Spiegel der Kunstkritik des 19. Jahrhunderts. In: Gustave Doré 1832-1883. Kat. Wilhelm-Busch-Museum Hannover. Kunstsammlung der Universität Göttingen. Harenberg, 1983. 267-286. 52 GAUTIER, THÉOPHILE: GL/sfat/eDoré. L'Artiste. 1856. december21., 17. 53 Uo. 17-19. 54 GAUTIER, THÉOPHILE: Gavarni, Gustave Doré. L'Artiste, 1857, december 20., 243-245. 55 Uo. 243. 56 GAUTIER i. m. (52. j.) 18. 57 GAUTIER i. m. (54. j.) 244. 58 GAUTIER i. m. (52. j.) 18. 59 „anormal, excessif, prodigieux" GAUTIER I. m. (52. j.) 17. 60 GAUTIER i. m. (44. j.) 25. 61 GAUTIER i. m. (57. j.) 243. 62 GAUTIER 1927. 21. 63 GAUTIER 1927. 22. 64 GAUTIER 1927. 15. Zichy 1882 körül levélben kérte fiát, Zichy Miklóst, hogy könyvtárából bizonyos köteteket küldjön utána Szentpétervárra. E listában szerepelnek olyan, a középkor viseletét, bútorait, fegyvereit bemutató művek, amelyeknek tanulmányozása révén kerülhetett „bensőséges családiasságba" a középkor környezet elemeivel. ZICHY MIHÁLY levele fiához, Zichy Miklóshoz, Szentpétervár, 1882 k., magántulajdon. 65 A portentosus kifejezés azt jelenti, „csodaszerű, rendkívül való, természetfeletti és rosszallóan természetellenes, kalandos, szörnyű". (FINÁLY HENRIK: A latin nyelv szótára, Budapest, 1884.) 66 CASTAGNARY, JULES-ANTOINE: Salon de 1866. http://www.fak09. uni-muenchen.de/Kunstgeschichte/projekte/zola/castagnary. html 2007. 09.25. 67 GAUTIER 1927. 40. 68 GAUTIER i. m. (54. j.) 245. Balzac Az ismeretlen remekmű című regényének főszereplője, Frenhofer testesíti meg ezt a típust. 69 1859. január 13- és 14-én. CSAPLÁROS 1935. 12. 23. j. 70 GAUTIER, THÉOPHILE: Zichy. L'Artiste, 1859. január 9., január 23. 71 ZICHY MIHÁLY levele Théophile Gautier-nak, Szentpétervár, 1860. augusztus 16. Közli: CSAPLÁROS 1935. 14. A szerző fordítása. 72 A leveleket eredetiben közli CSAPLÁROS 1935. 13-17. 73 LÁZÁR 1927A. 48. 74 Csapláros szerint ez világkiállítás volt (CSAPLÁROS 1935. 12.), de ebben az évben nem volt világkiállítás Párizsban, a Salon viszont 1859. április 15-én nyílt meg. MAINARDI, PATRICIA: The End of the Salon. Art and the State in the Early Third Republic. University of Cambridge, USA, 1993. 19. 75 CSAPLÁROS 1935. 12. Csapláros közli a Moniteur Universel-beh cikk megjelenésének pontos dátumát is: 1859. augusztus 6. 12. oldal, 26. jegyzet. 76 CSAPLÁROS 1935. 12. 77 A Boulevard des Italiens-en rendezte Louis Martinet Ary Scheffer kiállítását, amelynek bevételét a művészek segélypénztára számára ajánlotta fel. Ez alkalommal építettek egy kiállítási pavilont a Boulevard des Italiens 26. szám alá. http://mapage. noos.fr/shv2/martinet-bio.htm 2007. 08.07.