Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
„Un monstre de génie" • Zichy Mihály és Théophile Gautier FÖLDI ESZTER
termékenysége alantabb régiókban vesztegel". Keleti cikkében elismerte Zichy sokoldalú tehetségét, csak éppen tartalmi mélységet nem talált műveiben, ezért megkérdőjelezte azt is, hogy „életképeinek divatos, felszínes tárgyai egy örökké forrongó kráter izzó szüleményei lennének". 103 Másodszorra, és azóta utoljára, 1927-ben, Zichy születésének centenáriuma alkalmából adta közre Gautier cikkét Rózsaffy Dezső, saját fordításában. 104 Rózsaffy helyhiányra hivatkozva kihagyta az egyik leghosszabb leírást, a Zsidó mártírok elemzését. Erre válaszul Lázár Béla ugyanabban az évben megjelent monográfiájában teljes terjedelmében közölte azt, 105 megjegyezve, hogy Zichy az üldözött zsidó nép szenvedéseiben szimbolikusan a sokat sanyargatott magyar haza szenvedéseire utalt! 106 Úgy tűnik tehát, Gautier elismerése valójában Zichy magyarországi recepciójához szolgált „útlevélként". Igaz, mire Zichy 1874-ben balsikerű párizsi kalandjára indult, barátja már nem élt, 107 így Zichy tekintélyes támogató nélkül próbálta megvetni lábát a művészi szabadsággal kecsegtető francia fővárosban. Zichy kifejezetten a célból ment Párizsba, hogy végre saját kedvére, kötöttségek nélkül „hallucinációkat" festhessen. Vajon mit szólt volna Gautier, az eszmék szolgálatába állított művészet elutasítója, a l'art pour l'art szószólója Zichy festői terveihez? E kérdésre nem ismerhetjük a választ. Tudjuk azonban, hogy Gautier nem a történeti kompozíciókat bírálta, hiszen 1858-ban a Zsidó mártírok is tetszésére szolgált, csak azt a felfogást utasította el, amely a kép tárgyát a forma, a kifejezés elé helyezi. Gautier l'art pour l'art eszményét egyedül Gerő Ödön igyekezett Zichy művészetével közös nevezőre hozni 1902-ben, megfelelve azoknak a kritikáknak, amelyek Zichy eszmefestészetét támadták, és a modernséget kérték számon rajta. Gerő a l'art pour l'art addigra formalista jelszóvá lett elvét magyarázta, visszatérve annak eredeti, Gautier által is használt jelentéséhez. Érvelése szerint „a l'art pour l'art törvényére a festészetnek szüksége volt, amikor az a veszedelem fenyegette, hogy a művészetek határainak egybefolyása következtében a pikturában minden művészet követelménye érvényesülni fog, csak éppen - a pikturáé nem. Attól kellett tartania, hogy a festészetben az ethikai, az epikus, az agitatorikus elem ugy eluralkodik, hogy elpusztul tőlük a festői elem. A festészetet visszahódítani a piktúra számára: erre kellett az a lázadás, a melynek jelszava a l'art pour l'art volt. De csakis erre kellett és nem többre. Nem arra, hogy a festést abszolúttá téve, szétszakítsák az emberi kultúrával való összefüggését. [...] A festészet nem távolodott el az emberitől az által, hogy megtalálta önmagát. [...] Festői kifejezésével részt vehet az emberiség törekvéseiben, szenvedések ellen való küzdelmében. [...] A festésben uralkodjék abszolút hatalommal a festői, de a festés ne legyen abszolúttá, az intellektualitással össze nem függővé, a kulturtörekvésektől elszigeteltté." Gerő szerint a l'art pour l'art hirdetői, a dogmatikusok azt vetették Zichy szemére, hogy műveiben a tartalom dominál, ő ellenben úgy gondolta, hogy „ez a tartalom, ez a tendencia a festés kifejezésével érvényesül. Amazok rideg formalizmussal alkalmazzák tételüket, és nem kutatják, hogy vájjon jó helyen alkalmazzák-e, mi a tételt nagyrabecsülve, szükségességét elismerve, értelmét megállapítva, azt látjuk, hogy nincs ellentét közte és Zichy Mihály művészete között". 108 1 GAUTIER, THÉOPHILE: Introduction. L'Artiste, 1856. dec. 14., 4. 2 KELETI 1871. 63. 3 Charles Baudelaire nevezte így Gautier-t A romlás virágai ajánlásában. BAUDELAIRE, CHARLES: Előhang. Fordította TÓTH ÁRPÁD. In: A romlás virágai, Budapest, 1967. o.n. 4 GAUTIER, THÉOPHILE: Autobiographie publiée dans Poésies de Th. Gautier qui ne figure pas dans ses œuvres précédée d'une AUTOBIOGRAPHIE et ornées d'un portrait singulier. Paris. 1873. http://www.psychanalyse-paris.com/+-Theophile-Gautier-+.html 2007.09.21. Később, egyik monográfusának, Emile Bergeratnak így idézte fel Hugóval való beszélgetéseit: „A költészetről beszélgetni Hugóval olyan, mint az isteniről beszélgetni a Jóistennel..." Idézi: BERGERAT, EMILE: Théophile Gautier. Entretiens, souvenirs et correspondance. Paris, 1879. 93. 5 Gautier le is festette saját magát a híres vörös mellényben, 1830ban. A portré hátoldalán a következő felirat olvasható: .Théophile Gautier az Hernani bemutatóján viselt ruhában, saját festménye". Fa, olaj, 9,5 x 7,4 cm, magántulajdon. In: Théophile Gautier, la 100. Zichy Mihály: Cári udvari díszlakoma, 1856 Kat. 78.
