Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

„Un monstre de génie" • Zichy Mihály és Théophile Gautier FÖLDI ESZTER

Noha Zichynek járt a Magasin pittoresque című lap, amelyben egyebek között Dórétól is közöltek műveket, figyelmét mégis Gautier hívhatta fel a francia „csodagyerekre", kettejük hasonló művészi alkatát hangsúlyozva. Zichy 1862-ben Gautier-n keresztül személyesen is megismerkedett Dóréval, akinek munkásságát későbbi párizsi évei alatt is nagyra tartotta, A kettejük rokonságát hangsúlyozó cikk írása idején tehát még nem létezett az a közösség, amely éppen Gautier szavainak hatására született meg Zichy és Doré között. Zichyre késő romantikus eszméinek kialakításában nagy hatással volt Victor Hugo. Zichy később, párizsi évei alatt Judith Gautier szalonjában személyesen is találkozhatott Hugóval,

94 de nem kizárt, hogy jóval korábban megismerhette művészetét és gondolatait Gautier révén. Zichyt történelemszemléletének alakulásában erősen befolyásolta Hugo gondolkodása.

95 Terri Switzer amerikai kutató szerint Gautier hatására készültek Zichy erotikus rajzai is.

96 Ennek ellentmondani látszik, hogy erotikus rajzai dessin grivois néven már 1855-től szerepelnek naplójában,

97 és valószínűleg Gautier is látott belőlük legalább egyet. Gautier írásaiban valóban gyakran nyúlt erotikus témákhoz, és Zichy is két erotikus témájú novelláját, a Le roi Candaule-t és a Kleopátra éjjeléi illusztrálta. Gautier számára azonban az erotika, a meztelenség a látható szépség kifejeződése volt, így annak dicsőítése esztétikai állásfoglalásával függött össze.

98 Oroszországba költözése után a magyar sajtó nem kísérte figyelemmel Zichy Mihály ottani működését. Sem a Gautier-vel történt megismerkedéséről és a róla megjelent cikkről, sem műveinek párizsi kiállításáról nem tudósítottak. 1862-ben azonban, Zichy magyarországi látogatása után feléledt iránta a figyelem. Ekkor közölte a Budapesti Szemle Gautier cikkét magyarul." A bevezetőben rövid Zichy-életrajzot adott közre a szerző, valamint megjegyezte, hogy „a szellemdús francia utazó kissé nagyon is naiv, midőn azt hiszi, hogy Zichyt - mert Párizsban még nem ismerték - ő födözte fel".

100 A cikk a Zichyre vonatkozó részeket teljes terjedelmében közölte, egyedül a péntekiek műveinek leírását hagyta ki, és Gautier megállapításaihoz több helyen fűzött - nemzeti büszkeséget sem nélkülöző - megjegyzéseket. Ugyanakkor beismerte: „A szellemdús francia írónak [...] enthousiasmusa [lelkesedése] következtében [Zichy] nem ismeretlen többé. Csak hazájában tudnak róla kellőnél kevesebbet."

101 A Budapesti Szemlében való megjelenés után Gautier cikke ismeretté vált a hazai kritika és közönség körében, Zichy említése pedig szinte kötelezően „együtt járt" Gautier elismerő szavaival.

102 1871-ben Zichy műveinek fényképmásolataiból nyílt kiállítás Budapesten. Ez alkalomból közölt róla Keleti Gusztáv hosszú kritikát, amelyben Gautier cikkére is kitért. Ez volt Gautier-val szemben az első és ez idáig utolsó negatív kritika magyar kritikus tollából. Ő kifejezetten akadálynak találta Gautier elragadtatását Zichy művészetének objektív megítélésében. Éppen az „ez egy szörnyű nagy lángelme!" megállapítás szerinte olyan zárpont, amely „mindnyájunkat vagy némaságra kárhoztat, vagy föltétlen visszhangra kényszerít...". Szerinte „Gautier-ban csillogó ugyan, [...] mégis fölületes bírálót talált" Zichy, mivel „dicsőítésben talán mértéktelen barátja" nem látta, vagy nem akarta meglátni, hogy Zichy „irigyelni való gazdag tehetsége és Gautier cikkének utóélete Magyarországon 98. Zichy Mihály: Illusztráció Byron Don Juan című művéhez I., 1861 Reprodukció: LÁZÁR 1927A, 137. kép 99. Zichy Mihály: Illusztráció Byron Don Juan című művéhez II., 1861 Reprodukció: LÁZÁR 1927A. 138. kép