Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

„Un monstre de génie" • Zichy Mihály és Théophile Gautier FÖLDI ESZTER

73. Zichy Mihály: Újságolvasás a kávéházban, 1853-1854 Kat. 63. 76. Zichy Mihály: Szablyával vívott párbaj a szobában, 1853 Kat. 57. jelentését is. Ennek értelmében a művészet teljesen szabad, a művész autonóm alkotó. Az új, romantikus művészgondolat kifejezésére alapította 1831-ben Arsène Houssaye, Gautier egyik közeli barátja a L'Artiste című lapot, amely egyaránt foglalkozott festészettel, irodalommal, szobrászattal és zenével. Gautier kijelentette, hogy festészet és költészet testvérek, ami esetében különösen hiteles volt, hiszen ő mindkét terepen otthonosan mozgott. Ennek jegyében Gautier, Nerval és Petrus Borel megalapították a Petit Cénacle-oi, amelyet egyenlően látogattak írók, festők, szobrászok, építészek, akik között a kommunikáció így biztosított volt.

1

" 74. Zichy Mihály: A katonatiszt öltözete, 1853 75. Zichy Mihály: Katonatiszt a tükör előtt, 1853 Kat. 55. Kat. 56. A képzőművészet és irodalom egysége 1833 körül megbomlott. Már 1830 körül megszületett az art utile {art social, art engagé), amely tagadta az abszolút művészetet, és azt eszmék hordozójává akarta tenni, a társadalom szolgálatába kívánta állítani. Az art utile ellenében született meg a l'art pour l'art.'

5 Gautier szétválasztotta a művészi alkotásban a szépet és hasznosat, és hangsúlyozta a művészi kifejezés romantikából származó szabadságát. Határozottan elutasította az art utile-t, és élete végéig a l'art pour l'art prófétája maradt. Gautier azonban nem üres formalizmusban gondolkodott, mivel meggyőződése volt, hogy ami önmagában szép, az egyben gondolatban is gazdag.

16 Gautier szerteágazó és nagy mennyiségű képzőművészeti kritikájából

17 nem egy szigorú esztétikai rendszer, hanem eszmei egység körvonalazódik,

18 melynek középpontjában a l'art pour l'art eszményéhez való ragaszkodása áll. Amikor Gautier-t Arsène Houssaye megbízta a L'Artiste szerkesztésével, az első általa szerkesztett lapszámban megfogalmazta kritikusi célkitűzéseit. Itt leszögezte: „Kora gyermekségünkben beleszeretvén a szobrászatba, a festészetbe és a képzőművészetbe, a művészet szeretetében a mámorig jutottunk, és érett korunkba érvén, egyáltalán nem bántuk meg e szép bolondériát; neki köszönhettük és köszönhetjük most is legboldogabb pillanatainkat: általa érünk valamit - ha érünk valamit egyáltalán. [...] Senki nem szereti nálunk jobban a művészetet."

19 Rajongása magyarázza kritikusi attitűdjét, amelyet oly sokszor a szemére vetettek: a túlzott elfogadást és lágyszívűséget. Baudelaire szerint Gautier-nak szinte rögeszméje volt a szépség.

20 Képes volt meg-