Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

„Un monstre de génie" • Zichy Mihály és Théophile Gautier FÖLDI ESZTER

69. Zichy Mihály: Utcai jelenet, 1850-es évek 70. Zichy Mihály: Péntekiek társasága, 1850-es évek vége Kat. 67. Reprodukció: LÁZÁR 1927A. 45. Gautier Hugo támogatói között részt vett az Hernan/'-csatában. Hugo és a romantika melletti nyílt elkötelezettsége ekkortól „védjegye" is lett, csakúgy, mint ez alkalomra csináltatott vörös mellénye.

5 A bemutató után néhány hónappal jelent meg első verseskötete, éppen a júliusi forradalom kitörése napján, így szerencsétlenségére első irodalmi próbálkozása szinte semmi visszhangot nem keltett. Ezután kezdett kritikákat írni, és élete végéig ezzel biztosította megélhetését. Kritikai tevékenysége mellett nem hagyott fel a szépirodalommal, költeményeket, novellákat, regényeket, és útirajzokat is írt.

6 1835-ben jelent meg Mademoiselle de Maupin című regénye, amelyet erkölcstelennek bélyegeztek, és így óriási felháborodást keltett, írótársai között azonban nagy sikert aratott. Honoré de Balzac is felfigyelt a fiatal íróra, és állást kínált neki Chronique de Paris című lapjában, majd beajánlotta a frissen alapított napilap, a La Presse munkatársai közé. Gautier 1836-tól 1855-ig dolgozott itt, kritikáinak nagy része itt jelent meg. Gautier egyik legnagyobb érdeme a francia irodalmi nyelvezet megújítása volt. Az irodalom és a képzőművészet eszközeinek közelítéséből született meg a transposition d'art, az a sajátos, Gautier által kialakított leírási mód, melyet szépirodalmi és kritikai írásaiban egyaránt alkalmazott. Ez a plasztikus, nagyon részletes, aprólékos, a személyességet teljesen nélkülöző leíró stílus, az elbeszélő (kritikus) szenvtelen, passzív jelenlétét feltételezte, aki a tárgy individualizálása érdekében kivonta magát a műből, 1852-ben jelent meg az Émaux et Camées [Zománcok és kámeák) című verseskötet, amelynek költeményei ezt a formai tökélyre törekedő, szenvtelen nyelvezetet mutatják.

7 Baudelaire az Émaux et Camées költőjét tekintette mesterének, „makulátlan költőnek, a francia írás tökéletes mágusának", akinek A romlás virágai híres ajánlását írta.

8 E versek miatt lett Gautier a parnasszisták vezére, Mallarmé egyik példaképe, és így végső soron az irodalmi szimbolizmus egyik előfutára. A „páratlan és Gautier-nak nem volt vagyona, családja és két, pártában maradt nővére eltartásához az irodalommal, nélkülözhetetlen kritikus"

9 elsősorban újságírással kereste meg a szükséges pénzt. Ez napi robotot, állandó munkakényszert jelentett (napi kritikai rovata volt), amelynek során nem mindig követhette saját ízlését, sokszor kényszerült számára kevésbé vonzó vagy érdekes művészeti jelenségekről beszámolni.

10 A kritikaírás napi kénysze-