Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
Egy romantikus allegória • Zichy Mihály „főművének" inspirálói LICHNER MAGDOLNA
63. Gustave Doré: Lelkesedés a békéért. Illusztráció a Musée Français-Anglais folyóiratban, 1856 64. Gustave Doré: A lázadó angyalok bukása, 1866 körül Olaj, vászon, Musée d'Art Moderne et Contemporain de Strasbourg Photo Musées de Strasbourg, A. Plisson Doré 1850-től kezdve majd minden évben hatalmas vásznakkal jelentkezett a francia Szalon kiállításain. A korai tájképek után egy, az Akadémia által is elfogadott, a 19. században gyakori műfajjal: csataképeivel nyert elismerést, bár a kortársak felismerték, hogy ezek inkább háborús „életképek" realista stílusban, mint hadvezéreket dicsőítő művek. Ismerjük munkáit az 1866-os porosz-osztrák háborúról is. 51 Az 1860-as években az illusztrált irodalmi témák és a Biblia jelenetei közül többet megfestett nagy méretben. Párizsban nem volt sikere olajfestményeinek, de Londonban elismerték, ebben nem kis része volt az Art Journalban megjelent ismertetéseknek és a Doré Galériában kiállított festményekről készült acél- és fametszeteknek. 52 Zichy nagy festményéhez leginkább az 1870-es porosz-francia háborúról és Párizs ostromáról festett allegorikus müveinek szelleméből és megformálásából meríthetett. Az Enigma, a Fekete Sas (56. kép), a Párizs védelme s a többi megrázó mű Londonban látható volt a Bond Streeten, Delorme sokszorosított fotográfiái pedig széles körben ismertté tették őket. 53 A Marseillaise (57. kép), a Nemzeti Gárda Oklevelének terve (58. kép) és a Nemzet, vagy más címmel Párizs védői - ennek fő csoportját Doré 1879-ben szoborként is elkészítette - című festményeken, rajzokon az allegorikus alak egy régi toposz mintájára alakult: a Niké-, illetve Viktória-ábrázolások nyomait őrzi. Ez bővült forradalmi tartalommal, s így vált a Haza, illetve a Köztársaság megszemélyesítőjévé. François Rude domborművének (1830-1836) - amely a párizsi diadalívre került (59. kép) -, illetve Eugène Delacroix A Szabadság vezeti a népet című festményének a központi nőalakja allegóriaként rögzült a köztudatban, s ennek szellemében, mint a francia népet védő géniusz jelent meg Thomas Couture 1848-ban készült, az 1792. évet ábrázoló hatalmas vásznán is. 54 1870-ben főként Doré nyomán újult fel a toposz, s itt a szabadság fogalmának patrióta árnyalatai erősödtek fel. Zichy ezt a mintát használta a Démon-képen a fénybe helyezett Köztársaságnál, de az ő festményének kontextusában mellékzöngék is megjelentek, más képzettársításokat tulajdoníthattak neki. 1878-ban a franciák számára egy frígiai sapkás nőalak nemcsak Franciaországot, a Hazát és a Szabadság eszméjét, hanem a köztársasági államformát is jelentette, s Zichy francia barátai éppen ezt érezték bizonytalannak. Ez a jelentés akkor a Monarchiában - egy kényes egyensúlyú alkotmányos királyságban - pedig időszerűtlen politikai nyilatkozatnak minősülhetett. 55 Zichy Mihály és Gustave Doré valójában két „parvenü" volt az akadémikus festészet világában, és két filantróp úttörő a művészet demokratizálódásának, sokszorosításának történetében. A popularitás, az alantasság gyakori vád volt mindkettőjük negatív megítélésében. A fenséges, a misztikus, a szélsőséges ellentétek bizarr összekapcsolásának retorikai-poétikai fogásával együtt a populáris romantika jellegzetességévé vált, s erre éppen Doré Dante- és Milton-illusztrációi, az új fametszetes technikához alkalmazkodó, erős fény-árnyék hatásokkal élő kompozíciói a karakteres példák. Zichy szándéka szerint az akadémiai elvárásoknak megfelelő, és az úgynevezett emberiség-költemények mintájára fennkölt témájú hatalmas festménye mai szemmel némileg közönségesnek tűnik, s sokak számára már akkor is az volt, éppen ez adott okot a heves szépészeti és értelmezési vitára.
