Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

A „rajzoló fejedelem" RÓKA ENIKŐ

oktatás szerinti mechanikus keresztvonalkázó modellálással szinte csak A Rombolás géniuszának diadalához készített Démontanulmányon (24. kép) találkozunk, mely nem más, mint egy akadémiai aktrajz. A hagyományos eljárás választása talán nem független a „főmű" megteremtésének szándékától, a tudós és gondolkodó festő vágyott pozíciójának bizonyításától. Az Ábránd a festékes láda fölött mindhárom változatán a művész - kiben Zichy vonásaira ismerünk - bolondként hajbókol a megbízó előtt, miközben teremtményei felett a művészet géniusza lebeg." A művészsorson ironizálva már szentpétervári időszakában is hasonló bohócruhába öltöztette alakjait, például a hogarth-i szellemű Érkezés egy előkelő jelmezbálba és a Távozás (Kirúgott művész) képpárján. (26-27. kép) Ám öniróniája idővel egyre maróbbá vált. Miközben monumentális kompozíciók alkotására, önkifejezésre vágyott, frissen Párizsba telepedve szembesülnie kellett a szabad művészi élet hátrányaival, a megrendelőknek való kiszolgáltatottsággal. Nagy víziók helyett továbbra is akvarellek készítésével volt kénytelen megkeresni kenyerét, „ábrándján" is akvarellkockákból kelnek életre hősei. Kertbeny Károlyhoz még 1873-ban írott, sokat idézett leveleiben szarkasztikusan vallott korábbi grafikáiról, és világossá tette ambícióit, melyek rövidesen Szentpétervár elhagyására ösztönözték. „Ceruzával és vízfestékkel való mázolás kezdődött most, a legkülönfélébb tárgyak zűrzavarában."

45 „Itt Oroszországban a sok éves élelmezési gondok okozta kétségbeejtő festészet következett, most végül visszatérésem ifjúkori álmodozásaimhoz, a művészetet a közönség számára szemléltető oktatássá tenni: a jelenkor társadalmi, erkölcsi és vallási kérdéseível kapcsolatos meggyőződésemet képekben ábrázolni."

46 Amikor „kétségbeejtő festészetről" beszélt, megrendelésre készített portréira, legyezőire, akvarell állatképeire, vadászjeleneteire és erotikáira gondolt. Öniróniájának tárgya tehát az „alantas" műfaj volt, melyet Keleti már 1871-ben oly éles nyelvvel kipellengérezett.

47 De kérdéses, mennyire tartotta problematikusnak azt, hogy munkáinak java része grafika: rajz, akvarell, szépia. Gautier 1858-ban Zichy műveinek elemzésekor pontosan megjelölte az adott lapok technikáját. Rajzbeli tökéletességüket, a fény-árnyék hatást, a gouache és akvarell színeit vagy a fedőfehér villanó foltjait egyaránt dicsérte. Úgy értékelte, mint kiváló műveket, s egy pillanatra sem érezni, hogy az olajfestményeknél alacsonyabb rangúnak tartotta volna őket. Nem véletlen. Az akvarell, noha mindvégig megmaradt a festmény és rajz között mint átmeneti műfaj, a 18. századtól meglehetősen nagy önállóságra tett szert. Az angol akvarellisták hatására a korai romantikusok Franciaországban is gyakran használták, s a század közepétől számos francia művész készített megrendelésre vagy direkt piacra szánva önálló vízfestményeket. Mindazonáltal a 19. század végéig megmaradt az akvarell dokumentatív funkciója, mint olyan médium, mely alkalmas az aktuális események gyors rögzítésére, dokumentálására, s Zichy udvari szolgálatban készített művei jórészt ide sorolhatóak. Problémát jelentett az amatőr akvarellisták megszaporodása is, ezért a művészek kénytelenek voltak érdekeiket védeni, és Európában sorban megalakították egyesületeiket, melyek közül Zichy 1872-ben a belga akvarellisták társaságának lett tiszteletbeli tagja.

48 Akvarell, rajz, festmény 21. Zichy Mihály: Richelieu és kedvese, 1856 Kat. 77. 22. Zichy Mihály: A hinta, 1850-es évek Kat. 69.