Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)
Tanulmányok: - RÉVÉSZ EMESE: „Modern művészetet - az ifjúságért!" Vaszary János művészetpedagógiája
ben dolgozó növendékeinek már nem adott korrektúrát, csak a tanítvány kifejezett kérésére mondta el véleményét a kész munkáról. Vaszary az alakrajzi oktatás mellett a kompozíciós feladatokat is új szempontból közelítette meg. Szakítva az akadémikus hagyományokkal, növendékeinek nem tematikus (bibliai vagy mitológiai) feladatokat, hanem az elvont képi összetevők alkalmazását és megértését elősegítő gyakorlatokat adott. Ezek egy része egy-egy domináns színre vagy színpárra (kék, vörös) épített kompozíciók készítését jelentette, más részük térbeli, formai, ritmikai, dinamikai vagy kifejezetten a mozgásra vonatkozó feladatokat foglalt magába. Különös hangsúlyt fektetett a színbeli kifejezés képességének fejlesztésére. Növendékeinek munkáit - már az egykorú kritika meglátása szerint is - élénk, expresszív színezés jellemezte. A képi összetevők elvont értelmezése Vaszary módszerét a húszas évek legmodernebb művészeti iskoláinak pedagógiai metódusaival rokonította, forrásának és párhuzamának mindenekelőtt a Bauhaus pedagógiája tekinthető, míg itthon Bortnyik Sándor Műhelye állt hozzá legközelebb. Tanári tevékenységében a szoros értelemben vett gyakorlati oktatást szervesen kiegészítette a jelenkor korszerű törekvéseinek tárgyalása, a század formanyelvi újításainak elemzése. „Behatóan kell ismerni a huszadik század fejlődő és jellegzetes művészetének fontos mozzanatait, a problémák értékét, a kísérleteket, az eredményeket és eredménytelenségeket" - fogalmazta meg pedagógiai programcikkében. 33 Ugyanekkor óvott az „adoptált formalizmusok" és könnyű „trouvaille"-ok átvételétől. Tanítványai visszaemlékezései szerint oktatásának egyik legnagyobb értéke volt, hogy a korrektúrák alkalmával rendszeresen ismertette a nyugati művészet aktuális irányzatait, folyóiratokkal, könyvekkel segítette növendékei tájékozódását. „Növendékei itt éltek ugyan, de a Mester szavain keresztül pontosan ismerték az európai képzőművészeti élet mozgását. [...] Ha a többiek kimentek Párizsba, megzavarodtak, a Vaszary növendékek nem, mert tudták, miről van szó." 3 " Leginkább a francia festészetet értékelte, különösen a posztimpresszionisták, Picasso, Braque, a kortársak köréből pedig Van Dongen és Dufy művészetét tartotta nagyra, de szót ejtett az absztrakcióról is. 35 Vaszary vezető pozíciójából adódóan sok fiatal kapott bemutatkozási lehetőséget a KUT tárlatain, míg az 1927-ben önállósodó UME már szinte teljes egészében a legifjabb, progreszszív törekvésű generáció művészetét reprezentálta. Tanítványai egy része Vaszary karakteres festészetének hatása alá került. Különösen a mester fehér alapos, expresszív korszaka volt nagy hatással a fiatalokra. Ezt az egyszerre dekoratív, könnyed és modern festői stílust az egykori növendékek közül többen sikerrel alkalmazták, köztük Csebi Pogány István vagy Ernőd Aurél. Tanítványainak jó része azonban már növendékként túllépett a természetelvű ábrázoláson, és kapcsolatot keresett a korszak új formanyelvi kísérleteihez. Az első tanítványok egy csoportjára a húszas évek posztexpresszionizmusa hatott, különösen igaz ez a Szőnyi-kör újklasszicizmusával rokon Czillich Anna, a később női „Nyolcak" néven ismertté vált csoporthoz tartozó Bartoniek Anna, Kiss Vilma, a társainál expresszívebb, kubizálóbb Járitz józsa, 6-7. Escher Károly: Vaszary János tanítványai között, 1934 R.: Pesti Napló Képes Melléklete, 1939. április 23. 0. n.
