Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - SZÜCS GYÖRGY: „Kárpátoktól le az Adriáig". Vaszary János és az első világháború

völgyben, Katonatemetés, y. kép),

58 de szembeszökő volt Vaszary visszatérése egyfelől a hagyományos „polgári" műfajokhoz (Női akt, Kertben, Csendélet), másfelől a háborút megelőző évek szín- és formaelemző kísérleteihez (Színtanulmány, Sárga és kék). Az útkeresést leginkább az evangéliumi jelenetek érzékeltették, mintha a művész valamiféle személyes, mások számára is példával szolgáló, bármikor bővíthető stáció-sorozatban gondolkodna (Utolsó vacsora, Kálvária)(8. kép) A húszas évek elején nem Vaszary volt az egyetlen modern művész, aki annak ellenére választotta a jézusi szenvedéstörténet epizódjait „az emberiség végnapjai" méltó kifejezésére, hogy az igazságtalan békeszerződések miatt fellépő irredenta propaganda a „vérző Magyarország" és a „magyar Golgota" hatásos (szó)képeivel hintette tele a sajtóorgánumokat, Kmetty János és Perlrott Csaba Vilmos kubista rézkarcai, litográfiái, Schadl János és Bernáth Aurél expresszionista festményei arról a kételyekkel vegyes reménykedésről tudósítottak, hogy a világégés tisztítótüze után lehetséges-e az új szellemi világ felépítése, az új kultúra kiművelése. Még 1917 nyarán Alexander Bernát megkísérelte átgondolni, hogy milyen hatással lesz a háború az utána következő évek művészetére. Természetesnek tartotta, hogy bizonyos területeken, legalábbis egy ideig, a „közhely-művészet" fog uralkodni, ugyanakkor bízva a felszabaduló energiákban, s a minden eddiginél békésebb kor eljövetelében egy új, modern, nemzeti művészet kialakulását hirdette. „E nagy véráldozatok, szenvedések nem lehetnek hiábavalók. Még most folyik a birkózás, de a lelkek átalakulnak. Az igazi értékek most fognak fölismerszeni és az új lélek új művészetet fog teremteni, új formákkal, melyek nem lesznek kölcsönvételek, mint a művészetellenes 19. századéi."

60 A történelem - mint tudjuk meghazudtolta a mégoly racionálisan gondolkodó Alexander próféciáit, ám az új művészet kimunkálásában való hitben a későbbiekben Vaszaryval is osztozhatott. „A háború tikkasztó levegőjét mindenki magába szívta, de kevesen vették észre, hogy múltjától búcsúzott el benne a renassenceát [sic!] élő művészet. Most új utak felé kell törekednünk, - ma kell a megújhodást keresni: a művészek hivatása, hogy a jelen letargikus állapotában rámutassanak a megmaradt energiákra, s hitükkel és alkotásaikkal bizalmat öntsenek a mai és jövő nemzedékek lelkébe."

61 8. Krisztus a keresztfán, 1920 körül Magyar Nemzeti Galéria