Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - SZÜCS GYÖRGY: „Kárpátoktól le az Adriáig". Vaszary János és az első világháború

2. Két tiszt, 1914. (Hoen ezredes, a Sajtóhadiszállás parancsnoka és John ezredes, a bécsi Hadimúzeum igazgatója) Magyar Nemzeti Galéria kezett arról, hogy az első időkben mekkora bizonytalanság lett úrrá rajta az új helyzetben: „Eleinte még festeni próbáltam, de idegesített, hogy mialatt több napig dolgoztam egy képen, az érdekes motívumok tömegét mulasztom el. Nem tudtam, mihez fogjak előbb, kapkodtam ide is, oda is, szerettem volna mindent megragadni, ami érdekes és minden érdekelt."

9 A kezdetben a zsolnai hadifogolytáborban orosz katonákat

10 és egyéb portrékat

11 (2. kép) rajzolgató művészek hamarosan frontközeibe kerültek, s „demokratikusan" egyformán részesülhettek a Mednyánszky által annyira áhított érzelmi benyomásokból, váratlan élményekből. 1914 decemberében a limanovai csatatéren a temetetlen halottak látványa és a szinte tavaszias fények kontrasztja még valószerűtlenebbé tette számukra az eredendően döbbenetes hatást. „Már hiába süt a nap, hiába hinti aranysugarait ezekre a vitézekre, hiába kelti a remek táj fel bennem legszebb olasz emlékeimet: a halál, mely itt járt, aratott és odább vonult, éreztette az ő hervasztó, néma arcát!" - jegyezte fel első érzéseit Vaszary." A művészeknek a megszokott és begyakorolt témák és műfajok kompozíciós rendjét kellett a háború tapasztalati világához hangolniuk, s ugyanúgy fel kellett fogniuk a csata utáni csend sokértelmű lényegét,

13 akárcsak a vonatablakból látott háborús jelenetek gyors egymásutánját. „így változik mozgás, csendélet, tájkép egymás után, mint egy szokatlan, különös kaleidoszkóp. Az embert egy pillanatra a csodás peisage kizökkenti a háborús hangulatból - hogy visszazökkentse egy bandukoló sebesült, aki látszólag semmivel sem törődik, mint a bekötött lábával."

14 Megoldásában példaértékű Vaszary egyik itt készült rajza,"

1 amely a limanovai csatatéren hanyatt fekvő, halott huszárt ábrázol: „egy hekatomba, melyben szembeszökik egy magyar huszár: elnyújtózva, halálsápadtsággal az arcán fekszik egy alája helyezett létrán: szép magyar arc, horgas orral, fekete rövidre nyírt hajjal; mellén a ruha felszaggatva, mentéje kinyitva - még a szürke kötött alsó inge is kilátszik, melyet egy jó szív juttatott neki, tán egy szép leány, tán egy remegő kezű öreg asszony - ... Istenem, akárki, de óvni akarta".

16 (3. kép) Vaszary láttató erejű leírása alapján egy alkalmi illusztrátor könnyen felvázolhatná a megindító látványt, mégis az elkészült rajzon az érthető emberi felindultságából már szinte semmi nem látszik. A néhány vonallal megrajzolt képhez akkor még egy közismert történet is tartozott: a lóról leszállított Nádasdy-huszárok Muhr ezredes vezette önfeláldozó harca, a gépfegyveres túlerővel szemben puskatussal, gyalogsági ásóval elfoglalt ellenséges magaslat a világháború első évének gyakran elmesélt epizódja volt.

17 Vérbeli művészként Vaszary a megrázó vagy sokkoló pillanatokat is megörökítette,

18 de tudta, hogy a beszolgáltatott, szélesebb publicitást kapó műveknek tartózkodniuk kell az otthoni nézők érzékenységét bántó vagy a lelkesítő propagandának esetlegesen ellentmondó, direkt ábrázolásoktól.'

9 A Halott huszár című rajzon csupán a legfontosabb mozzanatok rögzítése - egy védekezően feltartott kar, a huszár kibomlott