Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - DANYI ORSOLYA: Újreneszánsz és avantgárd. Vaszary János művészete 1910-1914 között

8. San Domenico, Siena, 1911 Magántulajdon A freskók, fajanszok és majolikák színeit, ábrázolásmódját Vaszary könyvborítóterveken is megpróbálta alkalmazni (kat. 316-319). Az egységes színfoltokból komponáló, dekoratív felfogás igen természetesen hatott egy olyan műfajban, melytől nem állt távol a síkszerűség és stilizáltság. Amennyiben kidolgozta volna ezeket a műveket, méltó párhuzamai lettek volna Lesznai Anna művészetének. Vaszary a legtöbb figyelmet Olaszországban is az akt és a mozgás tanulmányozásának szentelte. Tusrajzain a vonal még hajlékonyabbá, szertelenebbé vált. „Barokkosság rajzban jó" - állapította meg jegyzetfüzetében, valamint felfedezte az átlós vonásokkal kialakított „egyenes árnyék" használatában rejlő lehetőségeket."

1 (9. kép) Egy ilyen, Alexander Bernátnak ajánlott és ajándékozott lapon, talán az esztéta, kritikus személyétől sem függetlenül, egy 9. Támaszkodó férfiakt, 1911 10. Kompozíció öt férfialakkal, 1911 körül Magyar Nemzeti Galéria Magyar Nemzeti Galéria 61