Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - DANYI ORSOLYA: Újreneszánsz és avantgárd. Vaszary János művészete 1910-1914 között

4. Táncoló női akt, 1910 körül Magyar Nemzeti Galéria nyozta. Lenyűgözte az archaikus müvek egyszerűsége, szervessége, az ábrázolt karakter megragadásának és a test összefoglaló, monumentális ábrázolásának a képessége, a japán ecsetrajzok hajlékony vonalvezetése. Számos vázlaton rögzítette a Buddha- és Síva-szobrok kezes fejtartásait: lenyűgözte, hogy az egyszerű, visszafogott beállítások alkalmazása milyen kifejező, hatásos kompozíciókat eredményez.

17 Egyidejűleg a kortárs művészetet is feltérképezte: járt Vollard galériájában, s valószínűleg ellátogatott a Salon des Indépendants, valamint Marquet éves tárlatára, melyeket ott-tartózkodása alatt rendeztek.

18 Olyan eszközök jelentőségével szembesült itt, mint a tájképek nagy felületekben való komponálása (Cézanne, Picasso, Marquet), az alakok intuitív, konvencióktól mentes színezése és megformálása (Van Dongen, Manguin), a rajz előtérbe helyezése a „folttal" szemben. A legerősebb hatást talán Picasso gyakorolta rá, akinél megragadta az erős kontúr használata és a rajz szándékolt „ügyetlensége".

19 Vaszary megfigyeléseivel párhuzamosan női és férfi akttanulmányokat kezdett készíteni, melyek egy-egy sikeresnek ítélt darabjából állt össze a Szintetikus vonalak sorozat (kat. 220-222, 226; 2-3. kép).

20 Az elnevezésben Vaszary fogalmilag összegezte az egységes, öszszefoglaló kifejezésre irányuló törekvéseit. A sorozat darabjai 1910-1911 folyamán készültek; az alakok a legkülönfélébb beállításokban, egy-egy mozdulat egymás utáni fázisaiként vagy csekély eltérésekkel mint egy testtartás változatai jelennek meg. Az egyes darabok feltűnően heterogén csoportot alkotnak, és ciklusokba rendezhetőek. Jelentős részük anatómiai vagy kompozíciós tanulmánynak hat. Ilyen, jellegzetesen művésziskolai beállítás a karját feje fölé emelő női akt. Vaszary több nézetből is megörökítette, majd egy 1911-es változatán az alakot élénk színezésű műtermi környezetbe helyezte, ezzel erőteljes fauve-hatást kölcsönözve neki (kat. 223). Természetesen akttanulmányai mellett Vaszary is készített mozgás- és tánctanulmányokat.

21 (4. kép) Sajnos ezeknél a müveknél kevés támpont áll rendelkezésre az azonosításhoz, kivételt jelentenek az 1912-es katalógusban reprodukált Mozgás és Tánc című müvek.

22 Az egyiptomi művészet tanulságai tükröződnek azon a néhány női akton, melyeket szigorú profil beállítás, a test síkban tartása, merev statikusság, a térbeliség háttérbe szorulása jellemez.

2

' (kat. 222) Míg a test megjelenítése a legszükségesebb vonalakra szorítkozik, az arc karakterisztikus vonásai hangsúlyozott dekoratív szerephez jutnak. Ezekhez társítható egy bejegyzés Vaszary egyik jegyzetfüzetéből: „pár aktot álló egyiptomi pózban".

24 A japán formavilág erőteljesebb hatását viselő müvek között megkülönböztethetők bizonyos formai típusok. Vaszary egyes rajzokon hajszálvékony, szinte egyetlen vonással meghúzott, lágyan hullámzó körvonalat alkalmazott (kat. 221), s a vonzó vonaljáték kedvéért olykor az 59 2. Szintetikus vonalak (Meztelen nők), 1911 Magyar Nemzeti Galéria 3. Szintetikus vonalak (Akttanulmányok), 1911 Magyar Nemzeti Galéria