Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - DANYI ORSOLYA: Újreneszánsz és avantgárd. Vaszary János művészete 1910-1914 között

„VASZARY STÍLUST KERES" „Az uramnak művészi szempontból különösen hasznos volt ez a korszak, [...] közömbös volt, a kép el kel-e vagy nem; nyugodtan kísérletezett s fejleszthette művészetét s ez saját bevallása szerint döntő hatással volt egész pályafutására" - írta Vaszaryné visszaemlékezésében az I. világháborút megelőző évekről.

3 Ezt a felszabadult kísérletezéssel töltött időszakot rövid átmeneti periódus előzte meg: Vaszary érett impresszionista festészetében a MIÉNK működésével egy időben kezdtek fokozatosan megjelenni a posztimpresszionista jegyek. Tompa, sötét tónusokra hangolt 1909-es interieur-pasztelljei Rippl-Rónai és a Nabik hatását mutatják. 1907-es párizsi látogatásakor használt jegyzetfüzetéből kiderül, hogy már akkor is ebbe az irányba tájékozódott, sőt, a bejegyzésben szereplő két fauve művész neve előrevetíti az 1910-1911-es stíluskísérleteket.

4 1909-es olajképein a világos, élénk kolorit mellett a struktúra előtérbe kerülése figyelhető meg, majd egyre nagyobb felületekben komponált, s vásznain megjelent a formákat keretező, vastag kontúr.

5 (1. kép) Az 1910-es Rózsák macskával (kat. 88) című képén mintha Iványi Grünwald és a Nyolcak „második szecesszió"-ját

6 ötvözte volna. Ugyanebben az évben fordított végleg hátat a plein air-festészetnek, hogy a korszak modernista, Cézanne-ra, Gauguinre és a fauve-okra hivatkozó áramlatához csatlakozzon. Több mint két évre visszavonult a nyilvánosságtól, egyedül itáliai körútján fogalmazott, Firenze - Siena című újságcikkéből lehetett sejteni, hogy radikális váltásra készül.

7 Itt még csak körvonalazódó programját a Művészházban rendezett 1912-es gyűjteményes kiállítás katalógus-bevezetőjében fejtette ki.

8 Az írás egyik alapmotívuma az impresszionizmus-ellenesség, mely a Nyolcak, a polgári radikális értelmiség és a későbbi avantgárd szellemi rokonságába vonja.

9 Vaszary azonban nem kötődött egyik csoporthoz sem. Az írásaiban megjelenő művészeti eszmék az idő tájt közkeletűek, számos forrásból hozzáférhetőek voltak, és Vaszary esetében nem rendelkeztek tágabb társadalmi, etikai, politikai dimenzióval. A katalógusban megjelent programszöveg kulcsfogalma a „stílnyomozó rekonstruált művészet". Ezzel az elnevezéssel jelölte a megteremteni kívánt új stílust, amely egyszerre korszerű és egyenrangú a múlt nagy művészeti kultúráival. Egyben felismerte, hogy az impresszionizmus által fémjelzett hanyatlást követő „új reneszánsz a franciáktól jön".

10 Nézetei több ponton összecsengenek Matisse 1908-ban publikált művészeti állásfoglalásával.

11 Ő a festő alkotási módszerében két lehetséges eljárást különböztetett meg: a művész meríthet közvetlenül a környezetből vagy kizárólag saját képzeletéből. Ezzel a gondolattal összevetve nyer értelmet Vaszary egyik leggyakrabban idézett mondata: „A természetből kiindulni, vagy arra szuggesztív erővel emlékeztetni elég."

12 Matisse-hoz hasonlóan nagy jelentőséget tulajdonított a primitív művészet „egyszerűségben rejlő felszabadító erejének".

13 Vaszary vázlatai jelentős részén az emberi alak és mozgás ábrázolásának problémáit járta körül, mivel az akt s annak mozdulatai, ritmusa jelentették számára a kontinuitást a régi korok művészetével. Mindezt - a korszak erőteljes tánc- és mozdulatfotográfiai érdeklődésétől sem mentesen

121 - a színpadi tánc kitüntetett pillanataiban és a trópusok érintetlen közösségeinél vélte megtalálhatónak. A mozgó alakot nem pillanatfotó módjára, egy tetszőleges testtartásban kimerevítve kívánta megjeleníteni, sokkal inkább a mozgás képzetének visszaadására törekedett, a primitív kultúrák állatábrázolásaira hivatkozva.

15 Vaszary esetében letagadhatatlan a hazai modernizmus, elsősorban a Matisse-követők és a Nyolcak hatása. Számos motívum, formai megoldás azok kiérlelt, kiforrott munkáin keresztül szivároghatott be a művészetébe. Nem érte be azonban puszta epigonizmussal, a kortárs művészetnek nem az eredményeit vette át, hanem annak alapelveit kívánta megérteni, s ehhez magukat a forrásokat tette meg vizsgálata tárgyának: szó szerint „stílnyomozást" folytatott. 1910 tavaszán Bécs érintésével Párizsba utazott. Két jegyzetfüzetet ismerünk erről az útról, melyeket számtalan vázlat és kompozíciós skicc mellett néhány szavas bejegyzések kísérnek.

16 Az egyiptomi, az asszír, a japán, a kínai, az indiai és a görög művészetet tanulmá-