Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - DANYI ORSOLYA: Újreneszánsz és avantgárd. Vaszary János művészete 1910-1914 között

DANYI ORSOLYA Újreneszánsz és avantgárd VASZARY JÁNOS MŰVÉSZETE 1910-1914 KÖZÖTT Magyarországon a 20. század első évtizedében a nyugat-európai országokban egymást követő irányzatok egymásra torlódása figyelhető meg. Miközben a magyar modernizmus első nemzedéke épp csak bevégezte önlegitimációját a MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) 1907-es megalakulásával, a fiatal művészek már Matisse és a fauve-ok eredményeivel tértek haza Párizsból, a későbbi Nyolcak 1909-es kiválása pedig kegyelemdöfést jelentett a csoport számára. A kiállítások hamar szinkronba kerültek a nemzetközi művészeti idővel: a Nemzeti Szalon Cézanne-t és Gauguint 1907-ben, a futuristák munkáit már 1913-ban bemutatta; a Művészház kissé megkésett 1910-es impresszionista kiállítását 1911-ben az afrikai szobrokat is felvonultató keleti kiállítás, majd 1913-ban a nemzetközi posztimpresszionista kiállítás követte, olyan résztvevőkkel, mint Kandinszkij, Archipenko vagy Delaunay.

1 Az elismert festők közül főként Csók István, Iványi Grünwald Béla, Kernstok Károly, RipplRónai József és Vaszary János integrálta az új irányzatokat, művészi alkatuk szerint eltérő mértékben és végeredménnyel. Mind közül Vaszary merészkedett a legmesszebb, egészen a kubizmus és a futurizmus előszobájáig. Jelen tanulmány ezt a művészileg igen sokszínű és intenzív időszakot szeretné bemutatni. 1. Hölgy rózsás kalapban (Színek kékben), 1910 körül Collection of Jill A. Wiltse and H. Kirk Brown III., USA