Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Válogatott bibliográfia

A balkáni hadszíntér, 1914 Uj Idők, 1914. 49. sz. 567. ség, félelmes drámai hatás, történeim! nagyság összes kellékei; a nagy ziháló történelmi jeleneteknek egy völgytorokba sűrített fojtott nehéz lélegzete, lebírhatatlan embereknek démoni küzdelme a [olvashatatlan szó] lehetetlen természeti erőkkel; a hazafiságnak felfokozott szuperlativusza mint fizikai energiáknak superíativusza végtelen felfokozottsága. Hány hi jeges hó süllyesztő hó, fagyott levegő, dermesztő szél Mindent eltemető hó, dermesztő szél orkánszerű szél Ember és állat gőzölgő, vállvetett munkája a mindent elborító hó, megdermesztő fagy és ideget kiszárító orkán ellen MNG Adattár, Itsz.: 23272/1991/1. (Révész István hagyatékából) IV. Hadisajtószállás, február [Mährisch Ostrau, 1916] 76 Másfél hónapig járta Vaszary János festőművész a meghódított szerb és mon­tenegrói földet. Útjáról számtalan érdekes vázlatot és még több érdekes föl­jegyzést hozott haza. A művész szeme sok olyat meglátott, ami mellett más érzéketlenül megy el, s írásos naplójában is úgy követik egymást a pillanat­fölvételek, mint ahogy a mozigép filmje pereg. A följegyzések rendelkezésemre bocsájtott lüktető, érdekes képsorozatából egyelőre a következőket közölhe­tem. Belgrád Magyar hajó, a Szt. István visz át Belgrádba. A város még eléggé kihalt, az utcákon csak szegény embereket látok. Rossz kövezet, csúnya házak, rosszul értelmezett kultúra; az új konak 77 förtelmes, csúnyább mint a régi, ellenben Milán király szobra jó, római utánzat. 78 A Duna és a Száva kiöntött, a várost három felöl tenger veszi körül, a kalimegdán, 79 mint egy sziget-vár, vízből emelkedik ki. Egy csésze kávé egy korona. Katonavonattal megyünk tovább. A Morava-völgyben kizáróan kukoricaföldek. - a kukoricát a fák ágai közé rakják száradni. Pár kilométernyire egymástól körtáborok vannak, homokzsákokkal és dróttal megerősítve. Az országutat szerbek javítják; helyenkint út mentén toronyszerű emelvények, talán a szerb tüzérség célpontjai. A falvak nyomorúságosak, apró fehér kockaszerű házak­kal. Nis előtt szép lesz a táj, havasok, gyönyörű völgyek váltják egymást. Nis Keleties város, minarettek, cseréptetők, színes házak. Az utcák szélesek, oldalt szőlőlugasok, nyári kertek, a kertekben hóvirág. A török negyed festői, csak a piszok rettenetes; a nisi vár homlokzata remek. A lányok japánszerű facipőkben járnak. Német rend, német utcanevek. Az ipar kimerül a cipőtisz­tításban. Pucs-pucs, schwarz, gelb, - ajánlják ordítva munkájukat a fekete vagy sárga cipőre célozva. Az üzleteket 6-kor zárják. A hangulat tavaszi. Élénk német forgalom. A német császár 58-dik születésnapját ünneplik. 80 Tiszti menázst 81 zászlók díszítik, köztük van egy új osztrák és magyar zászló. A dia­dalíven idézet a császár beszédéből: Ich kenne keine Parteien, ich kenne nur deutsche. 8-' Bolgár katonák oroszéhoz hasonló, de kissé németes szabású ruházatban. A szín kellemetlen kávébarna, olyan mint a kapuciner. Furcsa, hogy mind topánkát, bőrsarut hordanak, még a lovasok is, akik apró lovaikon igen moz­gékonyak, fürgék, a kozákokra emlékeztetnek. Egyébként a bolgár katonatí­pus: szép emberek, jól táplált, nehézkes, majdnem kövér és szörnyen komoly megjelenésűek. Sugárzik róluk a hidegség és semmi sincs bennük, ami a szerb vagy a délszláv tűzre emlékeztetne. Még egyszer: halálos komolyak. Az utcá­kon három újságot árulnak: Nesztniki, Narodna Prava és Tribuna. Úgy látom, a lakosság szereti a bolgárokat. A bolgár és német idő közt egy óra különb­ség van. Üszküb 83 Nyolcvanezer lakos, szép város, a vasúti rész modern, melyen francia befo­lyás észlelhető. Az iparáru francia gyártmány, a kereskedők franciául beszél­nek, német szót alig hallani. A dohányt szabadon árulják. A török negyed egészen török. A középületek keleties, széles, tágas előcsarnokkal; a házak mennyezete fával fedve; a bazárok ablakai széthúzhatok, mint a japánoknál, s bent magas emelvényen trónol a kereskedő, parázs fölött melegíti a kezét és naphosszat mozdulatlan marad. Török jelleg, nyugodt, arisztokratikus nép. A szerbek a török temetőből kiszedték a sírköveket és kövezetet csináltak belőle. Az utcákon nyüzsgés, az emberek közt igen sok az etiópiai típus, arc­színük már nem is fekete, hanem sötétkék. A házak közt fiakkerek vágtatnak föl s alá, két kis ló van eléjük fogva, gyors rohanásuk és a környezet is olyan, mint Sztambulban. A Vardár partja gyönyörű, akárcsak egy spanyol városrész. A levegőnek szí­nes és ezüstös a világítása; olyan, hogy a fényképezésnél a pillanatfölvételek is túl vannak exponálva. A hegyek lila- és rózsaszínben ragyognak, s a naple­mente gyönyörű tűzijátékhoz hasonlít. A csillagok is fényesebben ragyognak, mint odahaza, az újhold pedig, amely nálunk dekrescendót mutat, itt hasára fektetett sarló. Négyféle pénz járja, vigyázni kell, hogy be ne csapják az embert. Egy öreg török háromszögletű bőrdarabot hord a nyakában mint amulettet az automo­bilelgázolás ellen, nem akar megválni tőle. Bolgár katonák, szőke, erős emberek, sötétszőkék; törökök is vannak köz­tük. A tisztek is kapucinerszínű darócruhában járnak. A legénység, úgy mond­ják, mindig földművelésről beszél, látszik rajtuk, hogy falusi emberek. Ma le­rajzoltam Petrov generálist, Macedónia kormányzóját. 8 ' 1 Energikus, alacsony, barna ember, jó katona; franciául beszél. Rodics báró őrnagytól pedig enge­delmet kaptam a rajzoláshoz.

Next

/
Thumbnails
Contents