Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Válogatott bibliográfia

A lakosság juhzsírral főz, s főztje hasonlít a magyar konyhához. A pulykapecsenyét itt is pulykapecsenyének hívják. Kedden országos vásár van, melynek forgalma oly nagy, mintha errefelé nem is tudnának a világháborúról... Pedig itt pusztult el sok szerb kézre került hadifoglyunk. Istállókba fektették őket és ha szír Paget nagykövet felesége nem hozza ide a dán, svéd és amerikai ápolónők misszióját, ki tudja, még hányan haltak volna meg a borzalmas feketehimlőben. A sírkeresztekre a szerbek csak azt írták: svába vagy Franc Josip, azaz hogy Ferenc József katonája. A legsötétebb Szerbiában Vasúton megyünk Mitrovica

85 felé. Hegyes vidék, semmi erdő. A fa nagyon drága. Néhol lovak húznak egy-két csenevész törzset. Az állomásokon sajátságos fa mérleg, olyan mint egy gémeskút, melynek egyik végére köveket, a másikra pedig fahasábokat akasztanak. Kis török lányok virágot árulnak. Gyönyörű gyerekek, szőke hajú, kékszemű szépségek, a szlávoknál is szebbek. A török családoknál tizennégy éves korig nem szabad hangosan beszélni, s ezért a kényszerű némaságért aztán az utcán kárpótolják magukat a gyerekek. Rigómező, tőzeges puszta, kopár, néhol havas hegyoldal. Este hat óra: Prisztina

86 éles, hideg szél fúj a Ribárszka-planina felől. Házigazdánk nyolcvanéves, nagy, erős ember, olyan, mint a jegenye. Reggel ötkor bejön a szobába és fölkelt. Első pillanatra azt hittem, hogy egy szín indián, de a pipa és a panaszos hang nem árultak el ellenséges szándékot. Valóban az öreg csak panaszkodni akart, hogy most a másik házában is tisztek laknak, s a feleségét onnét is el kell vinnie, mert féltékeny rá. Errefelé már albánok is laknak: a hajuk le van nyírva, csak hátul lóg egy tincs. A török nők fátyolozottan járnak. Sokszor hallani ezt a szót: kizmet (sors): úgy látszik itt mindent a kizmetre bíznak az emberek. Üszküb óta kísért a zavar, melyet az igen és a nem használata okoz. Az emberek ugyanis igent intenek a fejükkel, amikor nemet mondanak és fordítva. Mitrovica Török házak, üvegezve vannak, mint egy nagy japán kalicka, világosak, de hidegek. Fűteni nem lehet, kályha nincs, csak az egyik helyiségben tüzelnek nyitott kandallón. Ipek felé Rudnikon át. Félig gyalog, sár, a szerb visszavonulás nyomai. Feneketlen utak, lóhullák. Klina, fészek, de emeletes házak, melyeknek földszintje istálló. A környéken katolikus albánok laknak, akik gyűlölik a szerbeket, s a szerb visszavonulást támadásaikkal ugyancsak megnehezítették. Mik történhettek itt, ezen a vidéken ilyen ellenségek között? - sohasem fogja a hadtörténelem megtudni. Az út Ipek felé borzasztó. Havazik; csúszós, jeges sár. Vadkutyák. Elégett autók. Kocsik. Tizenhat ökör húz egy ágyút. Kezdem megérteni, miért nem menekülhetett meg, miért pusztult el a szerb hadsereg. Zitakim; magyar pionirtisztek kedvesen fogadnak. A Slyb-hágón is gyalog kell átvergődnünk. Ez a szerb tüzérség temetője. Két óra hosszat megyünk ágyúk, hullák, dögök, ágyúk és megint ágyúk mellett. A szerbek egész ágyúparkjukat itt vesztették el. Csoda, hogy az ágyúkat ide fölhozták, de érthető, hogy egyet sem tudtak tovább vinni. Rudnikban gyűjtik össze a zsákmányolt ágyúkat; 250 darab már ott áll, s a környékről is folyton hoznak még elásott, elrejtett lövegeket. Láttam Krupp-ágyút, amit a törököktől vettek el a szerbek, de legtöbb Schneider-Creusot gyártmány.

87 Igen sok a nehéz hajóágyú. Teherautó visz tovább Ipekbe, a havasok a bozeni hegyekhez hasonlítanak. Ipek Kellemes város, törökök és katolikus albánok lakják, szerb kevés. A fiatal török lányok nadrágban járnak az utcán, játszanak, sárkányt eregetnek. Nevezetesség: a gyorsfolyású patak, mely átfolyik a városon, minden házba be van vezetve, s mint a kanális, elmossa a piszkot. Az ivóvíz jó. Az albán jelleg és szokások élesen elütnek a török élettől. A török házak kőből épültek, szolid, erős alkotások, nagy kerítéssel, mindegyik külön, mint egy kis vár. Kívülről kihalt és puszta minden, de belül világos, díszes és örömteljes az élet. A török ember befelé él, magának és családjának. Az albánok ellenben egész nap az utcán ülnek. Sütkéreznek a napon, reggel tízkor kelnek föl, alkonyattal elvonulnak. Keveset beszélnek, azt hiszem: tunyák. Ortodox paroszlávnál lakunk, kellemetlen ember. A házak előcsarnokában levetik a cipőt, s harisnyában mennek be a szobába. A látogatót cigarettával szokták megkínálni, aki nem kap cigarettát, azt nem látják szívesen. Házigazdánk még nem kínált meg cigarettával. Feredzse: fátyol, mikuj mir: jóbarát. Az albánok négy órával korábban számítják az időt. Érdekes a házasságuk. A férj megveszi a nőt, de úgy, hogy csak a kezét és a lábát térdig nézheti meg, mielőtt hazaviszi. Ha otthon nem tetszik neki az asszony, visszaküldi, de a pénzt nem kapja vissza. - Sok zsákmányolt autó, köztük francia és angol ajándék. Láttam török hölgyeket lovagolni. Podgorica Megint úton Cetinje felé. Fárasztó, utálatos út. Mindent nélkülözni kell, ami az életet elviselhetővé teszi. Piszok. Csak a tájkép szép, de a karsztos hegyekből nem lehet kenyeret sütni. Podgorica körül naiv erődök, amelyeket minden ágyú kinevet. Sátortábor. Az út egyre rosszabb a nagy autóforgalom miatt. A városban gyűjtöttük össze a montenegróiak lerakott fegyverét. Hatvanezer puska van itt, csak a závárzatot vitték Kattaróba. A nép örül a békének; bízik, hogy jobb sorsa lesz. Nikitát

38 nem szeretik: azt beszélik róla, hogy minden arany- és ezüstkészletet összeszedett és elvitt magával. Nem tudom megállapítani, hogy ez igaze, de mindenki mondja. A közigazgatást a montenegrói kormány végzi. Mirkó herceg egy kastélyban fekszik; beteg. Délszaki növények, viruló, zöld tavasz. Cetinje Néhány modern épület elrontja a várost. A vörösre és kékre festett, fehér ablakkeretes házak csinosak. Albán csoportok pokrócokba burkolva, festőiek. Milyen sötét az arcuk. Az élelmezéssel sok baj van. A lakosság a mi katonáinktól kap enni. Miért laknak emberek ilyen terméketlen vidéken? Hihetetlen nyomor. Egy montenegrói generálisnál voltam; a földön fekszik száraz leveleken a feleségével. Agyuk nincs, a fia pedig, aki őrnagy, a konyhában alszik. De azért annyi a méltóság bennük, mint egy született uralkodóban. Imponáló a büszkeségük. Sok érdekes része van még Vaszary naplójának, de azok részint nem aktuálisak, részint pedig művészi vonatkozásúak, amelyek tehát kevésbé jellemzők a balkáni harctér viszonyaira. Payr Hugó: Egy hadifestő naplójából. Budapesti Hírlap, 1916. március 11. 1-3.