Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Válogatott bibliográfia

7MIMINEK Velence, 1905. április 24. 9MIMINEK Milánó, 1905. április 27. A harangok zúgnak, a piazzán, ezen a világ legszebb szalonján hemzseg Európa. Mert úgy tömve van a sok embertől Venezia, hogy egész karavánok sétálnak ide s tova az Isten ege alatt - míg a fáradt vándormadarak módjára vagy privát házba vagy a tengeren, a Lidón kapnak valami szállást. Még csak egy kis vázlatot tudtam itt festeni - az egész hetet nézegetéssel, sétálással töltöttem. Tegnap a modern kiállításban volt dolgom, mely most van rendezés alatt, és mint tudja is, édesem, nekem is van itt két képem,' melyek nagyon jól hatnak itt, és a gobelineket én rajzoltam. (A gobelineket rosszul szőtték »kettot«) - a többi jó; nem tudom, hogy segítek azokon. Megszakítottam a levelet, mert Paduába rándultam ki. Egy pár nagyon szép dolgot láttam ott. Magának, édes Mimikém, vettem egy gyöngyház olvasót. Ugyanis tudni kell, hogy ott van eltemetve Paduai Szt. Antal; akihez itt a házasságért imádkoznak a fiatalok - vagy hogy gyermeket kapjanak. Én is Szt. Antal koporsójára tettem (a templomban egy díszes szürke sarcophagban van eltemetve) az olvasót. - Ugye jól tettem? [•••] MNG Adattár, Itsz.: 6181/1954 1 Az 1905-ös velencei nemzetközi kiállításon az Őszi est (1905 Velence, kat. 25. [a magyar, állam tulajdonai), az Öregek (kat. 53) képek, valamint a Jegyespár és a Vásár című szőnyegek (kat. 337-338) szerepeltek. 8. MIMIHEZ Milano, 1905. ápr. 26. Édes Mimikém, itt ülök a milánói nagy Cattedralissal szemben egy kávéházban - s írom e sorokat.' Ma reggel 26-án 1/2 9 órakor utaztam el Milánóba Velencéből. Tegnap megnéztem még Veneziában a modern kiállítást, elrendeztem goblenjeimet, egy kellemes sétahangversenyt végighallgattam a Piazzán (Szt. Márk ünnepe volt), hol magyar népdalokat is játszottak - s most itt vagyok. Az út remek volt Veneziától Milánóig - jobbról a friauli és trienti Alpesek, balról a teljes tavaszi díszben pompázó lombardi síkság - minden verdure

2 oly finom, bájos, hogy másutt nem hiszem, hogy ezt láthatná az ember; a rozs már méter magas, és a kalászok kint vannak. A Garda-tót is élvezhettem, mert mellette mentünk el. Milánóba 1/2 3 órakor érkeztem. Az indóház óriási; a városnak több, mint félmillió lakosa van; egész modern, villamosokkal gyárakkal stb. és a legkevésbé hasonlít a régi olasz városokhoz - de nagyon Bécshez. Most a Dómot szeretném megnézni - majd holnap a Brera-t (híres képtár), s még pár gyűjteményt. - E pillanatban magam sem tudom, meddig maradok itt - lehet, hogy holnap estig, lehet, hogy csak péntek v. szombaton. [...] Csókolom ezerszer - a maga szerető janija A dóm facade-ja olyan, mint egy nagy remek orgona! MNG Adattár, Itsz.: 6182/1954 Édes Mimikém -, ma oly sok érdekes dolgot láttam, hogy el tudom már határozni, hogy mikor utazom el Milánóból - vagyis szombaton reggel. Az időjárás nagyon kellemes, sőt már kezd kissé meleg lenni, úgyhogy Genuában - ahol különben is az architektonikus dolgok érdekesek - aligha szállok ki, hanem egyenesen Nizzába utazom. - Ma megnéztem a Bréra képtárt, amely mesésen gazdag, kivált korai renaissance dolgokban; maga az épület is nagyon érdekes. - Délután S. Maria delle Grazie templomot néztem meg (Bramante építette, korai renaissance, remek); itt van a sekrestyében Lionardo da Vinci [sic!] Utolsó vacsorája (bizonyosan ismeri), de nagyon rossz állapotban. A Castello Sforzesco-t is megnéztem, mely hihetetlenül gazdag festészeti és archeológiai műtárgyakban. Az egész vár a Sforzák (Milánó középkori urai) vára volt, impozáns; - most igen nagy műgonddal restaurálják. - Holnap reggel megnézem még az Ambrózia galleriát, s belül a Dómot, amely azonban oly hideg, mint a jégverem, s emiatt már párszor visszafordultam az ajtóból. Ma küldtem egy szép fotografikus albumot címére Édes Mimikém; a legszebb milanói dolgok bent vannak. Azt hiszem, érdeklődéssel fogja nézni. Egy pár megfigyelést tettem, íme: a lovak a nap ellen hálósipkát viselnek; majd minden második olasz soldót' kér az idegenektől; egész Olaszország folyvást énekel; Olaszország a rossz modern szobrok hazája; a szobám ajtaja tulajdonképpen egy földig érő zsalugáteres és üveges ablak, a levegő tetszés szerint járhat ki-be, ez már déli szokás; egy kissé tévedtem, mikor elsőbben Bécshez hasonlítottam Milánót - mert van benn, kivált a külső boulevardjain és gyönyörű kertjein erős francia, illetve latin ízlés stb. stb. Azt hiszem, az ide címzett levelét még ma vagy holnap meg fogom kapni. Most már aztán Nizzába kérem a levelét, majd megírom onnan a címet. Ha Milánóból reggel elindulok - este Nizzában vagyok. Mit csinál? Megjött-e már Tilda? Itt olyan szép selyem blúzokat és alsószoknyákat látok (új nuance-ok és creatiok), hogy ha címét tudtam volna, itt vettem volna. - Olykor kissé ideges vagyok - ezt teszi a sör, amit olykor lehetetlen elkerülni [...] MNG Adattár, Itsz.: 6189/1954. Közölve: Mezei 1993. 8-9. 1 Soldo: régi olasz pénzérme, értéke 5 centesimo, a líra egy huszada volt. 10. MIMINEK Milánó, 1905. ápr. 29. Édes Mimikém, a levelét ma, pénteken délután kaptam meg. Igen köszönöm, hogy mindjárt válaszolt. Ma reggel még nézegettem pár múzeumot - és délután lefestettem - a Castello Sforzescot.' Holnap, azaz szombaton utazom, egyenesen Nizzába, azt hiszem, este 6 órakor, szombaton már ott leszek. [...] MNG Adattár, Itsz.: 6187/1954 1 A Castello Sforzesco Milanóban, 1905. 1906 Nemzeti Szalon, kat. 64. 1 kat. D35 2 Verdure (fr.): zöld (növényzet)