Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)
Tanulmányok: - PLESZNIVY EDIT: „Aranykor". Vaszary János művészete 1896-1910 között
6. Ferdinand Hodler: Tavasz, 1901 Museum Folkwang, Essen nemzedékből kiválik Vaszary János nagy haladásában az »Arany korral«." 13 A hivatalos elismerés sem késett, a kép elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 200 forintos díját, és Vaszary bekerült a Társulat választmányába. 1 " A hír eljutott az akkor Párizsban élő Rippl-Rónai Józsefhez is: „Vaszarynak sikere van - megérdemli - derék komoly művész, alig ismerek nála jobbat" - írta haza fivérének. 15 A sikersorozat megkoronázásaként a képet beválogatták a legrangosabb nemzetközi seregszemlére, az 1900-as párizsi világkiállításra, ahol a zsűri bronzéremmel jutalmazta. 16 Vaszary „schopenhaueri mélabúval átitatott szerelmespárja" 17 római kori szobrokkal övezett idealizált kertben mutat be áldozatot a szerelem istennőjének, Vénusznak. Az antik környezetben mint az eszményi közösség életterében a klasszicista ideál élt tovább a századfordulón. Számos alkotó az ókori közegben vélte megtalálni a „földi paradicsomot", 18 a harmonikus világ valódi helyszínét. Az aranykor-ábrázolások egyik mintaképe Ingres Aranykor című festménye volt (a Dampierre-kastély [Seine et Oise] falképe, 1843-1847). Az árkádiai miliő másik olvasata szerint ez a harmónia csak a kétségeket leplezi. A korábban stabilnak hitt világkép felbomlásával az elbizonytalanodás szülte szorongás egzisztenciális kérdésekkel szembesítette az alkotókat. Némelyek számára kiutat jelentett az artisztikumba való menekülés, egyénien újrafogalmazott mitológiai képeik a kor társadalmi, filozófiai és pszichológiai kérdésfelvetéseire rezonáltak. A művészek egy része, mint Puvis de Chavannes, idealizált világba, boldog ősidőkbe menekítette lényeit, míg mások, például Hans von Marées vagy Ferdinand Hodler, metafizikus időtlenségbe burkolták világukat. (6. kép) Az Aranykor misztikus légkörét az opálos zöld kolorit, valamint a sötét háttér és a fluoreszkáló mezítelen alakok kontrasztja varázsolja elő. Az akadémikus hagyományokhoz kötődő formaképzést izgalmasan ellenpontozza a motívumok ornamentális burjánzása. A Vaszary tervezte dúsan faragott keret szerves része a kompozíciónak. 1 ' A gazdag kialakítású díszítés tovább építi a vászon szecessziós motívumait, az áldozati füst hullámos rajzolatát, míg a fekete alapra helyezett arany faragványok kontrasztja a kép fény-árnyék ellenpontjaira rímel. Vaszary e korszakának naturalizmussal elegyített szecessziós dekorativitása a német kultúrkör szimbolista művészetével rokonítható; Ludwig von Hoffman, Franz von Stuck, Gustav Klimt és Hans Thoma alkotásait idézi. (7. kép) A művész tanulmányai és utazásai során, csillapíthatatlan tudásszomját kielégítve alakította széles látókörét, és fantasztikus tájékozottság7. Hans Thoma: Ádám és Éva, 1899 The State Hermitage Museum, Szentpétervár Olaj, vászon, 110 x 78,5 cm, Itsz.: GE-5757 © The State Hermitage Museum, St. Petersburg
