Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Katalógus - Festmények

írja: „az egész ügy lebonyolítása belügy volt", azaz a miniszter feltehetően közvetlenül kereste meg a megbízással, s a mű tárgyának - nyilvánvalóan - a Balatonnal kellett kapcsolatban lennie. E levelében Vaszary megjegyzi, hogy műve „a tihanyi freskóhoz készült teljesen komplettírozott tervezet - mondhatom bevégzett kép".

8 Vaszary két változatot dolgozott ki: mindkettő realista hangvételű, a balatoni halászok nehéz fizikai munkáját ábrázolja. A Szépművészeti Múzeumból letétként Tihanyba került vásznon a halászok munkája éppen elkezdődik: négy erőteljes férfialak segíti a ladik vízrebocsátását, a jobb szélen meggörnyedt társaik nehéz kosarakat cipelnek. A képet az evezők éles, egyenes vonala szabdalja síkokra. Ismeretes a témának másfajta megközelítése is: hat egymás mögé sorakozó férfi húzza ki nagy erőfeszítéssel a hallal teli hálót. Két társuk - egyik vállán nagy kosár - majd elszállítja a zsákmányt. Ez a mű (kat. 161) a művész hagyatékából került közgyűjteménybe. A képek egyértelműen utalnak a cselekmény színhelyére: a háttérben a jellegzetes balatoni hegyvonulat látszik, Badacsonnyal, a vízen vitorlásokkal. Több résztanulmány (olaj, akvarell, tus és ceruza) is mutatja Vaszary elgondolásait, illetve azok alakulását, változását.

9 A megvalósult pannó A Halászat a Balatonon-téma helyett Vaszary végül a Víz alatti világ címen ismert változat kidolgozására kapott megbízást. A tihanyi új intézet tevékenységét ugyanis oly módon határozták meg, hogy átvehesse (esetleg tovább is fejleszthesse) a korábban Fiumében működött tengerbiológiai intézet feladatkörét - annak ellenére, hogy Magyarországnak ekkor már nincsen tengere -, és széles körű kutatómunkája révén felkelthesse Európa tudósainak figyelmét, tágabb perspektívát nyitva a hazai tudományosság előtt. A kép tartalmának kevésbé konkrétnak, helyhez kötöttnek, inkább általánosnak kellett lennie: a Balaton helyett a víz alatti világot, az elképzelt vízi élőlények változatos fajtáit ábrázolja. A Pesti Napló „saját tudósítója" 1928. augusztus í-jén beszámolt a kész képről. „Mintha a vásznon világítana a tenger csodálatos fényében" - írja elragadtatva, és érzékletesen mutatja be az „ízig-vérig modern" művészi munkát.

10 A pannót 1928. augusztus 5-én helyezték el a kutatóintézetben. Mai holléte nem ismeretes. A tihanyi intézetből az idők folyamán elkerült, sorsáról megoszlanak a vélemények. Mindössze néhány vázlat áll rendelkezésre (kat. 276-279).

11 A teljes műről két, közepes minőségű, kevés információt nyújtó fotó készült.

12 Célszerű ezért a Pesti Napló leírására támaszkodni, mely szerint „a nagy képet egy stilizált kettős félkörben haladó rózsaszín korallág két, szinte szimmetrikus részre osztja. A korallág kettős íve két hatalmas világoszöld tiszta tengerszemet övez. A kép alsó részén dekoratív, színes elrendezésben tengeri állatok stilizált rajzai láthatók: ez a mozgáscsoport ellensúlyozza a kép felső részének nagy nyugalmát. A kép közepén a korall törzséhez kombinálva egy hatalmas zöldes polip látható, alatta egy óriás kerek tengeri hal. A tengerszem egyik öblében hosszúkás fejű hal bukkan fel. A kép teljesen érvényre juttatja alkotójának intencióit: valóban úgy hat, mint egy óriási fantasztikus akvárium keresztmetszete."'

3 A falikép - amely nem freskó („falra applikálható vászonra festettem a képet, a franciák már régóta ezt a módját használják a dekoratív művészetnek" - írta Vaszary), bár többször is így, pontatlanul említik - erősen próbára tette a művész amúgy is ingatag népszerűségét, és felerősítette a mecénással (ti. a miniszterrel) szembeni kritikus hangokat. Klebelsberg már a műtermi szemlén így nyilatkozott: „Készséggel vállalom a felelősséget azon kritikák ellen, amelyeknek konzervatív szempontból kifogásuk lehet"."* A befejezés utáni napon Vaszary Perlrott Csaba Vilmos Vörösmarty utcai műtermébe hívta meg Elek Artúrt, hogy új művét bemutassa. Elek személyében értő kritikusra talált, aki cikkében felmérte, hogyan jutott el a művész a „tengerfenéki életet a tengerszíni élet genreszerű jeleneteivel kombinálva" - e „genreszerű jelenetek" (a hálót húzó halászok) a vázlatokon még