Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Katalógus - Festmények

Balatoni halászok, 1926 körül Pécsi Püspökség, Petró Gyűjtemény szerepelnek! - a realitástól a „tengermélye mese- és álomvilágának ábrázolásáig", és a színekkel keltett illúzióig. Nemcsak meglátta a mű értékeit, de javasolta a végleges elhelyezés előtti budapesti bemutatást, s ami még fontosabb, hangsúlyozta: „kívánatos lenne, hogy folytatása támadjon" - azaz Vaszary más alkalmakkor is kapjon nagyszabású feladatokra megbízást.

16 A mű 1928. augusztus 6-án került a helyére Tihanyban. „Megnyugvással és megelégedéssel láttam, hogy dekoratív megoldásában teljes harmóniában van a falfelülettel és a világos környezettel" - írta Vaszary Klebelsbergnek két nappal későbbi levelében,

17 melyben megköszönte a bizalmat, és kifejezte „a monumentális probléma megoldására alkalmat adó" feladat feletti örömét. Ybl Ervin Farkas Istvánnak az André Salmon költeményeihez készített Correspondancesával, illetve Monet vízililiom-sorozatával hozta kapcsolatba Vaszary tihanyi tengerfenék-kompozícióját. Úgy látta azonban, hogy Monet és Vaszary müvei „realisztikusabbak, színvibrálásuk és stilizáltságuk ellenére is materiálisabbak", mint Farkas „rejtelmes szépségű álomképei".

18 A mű sorsáról, történetéről A nagy pannó sorsát különböző, egymásnak gyakran ellentmondó, olykor ellenőrizhetetlen forrásból származó információk és visszaemlékezések egybevetésével kísérelhetjük meg rekonstruálni. A tihanyi intézet egykori és jelenlegi munkatársai közül a következők adtak szóbeli véleményt a műre vonatkozóan: K. R. az intézet könyvtárosa a saját álláspontja mellett az egykori igazgató, E. B., valamint 1945-ben ott élő fizikai dolgozó családtagjának a visszaemlékezését közölte; nyilatkozott továbbá F. T. egykori gazdasági igazgató; dr. S. K. tudományos kutató biológus, aki az intézet történetét dolgozza fel; M. I. tudományos kutató, múzeumigazgató, korábbi munkatársa; M. R. a keszthelyi Balaton Múzeum nyugalmazott igazgatója; dr. P. K. tudományos munkatárs, szintén Keszthelyről. Emlékeit közölte - mint egykori látogató - G. I. könyvtáros. A mű történetére vonatkozó utalást találtunk Gadányi Jenő festőművész (Vaszary János unokaöccse), valamint Mezei Ottó írásaiban.

19 Mezei Ottó más alkalommal szóban is elmondta véleményét.

20 Mint az a fentiekből kiderült, Vaszary a tihanyi intézet díszítésére szánt munkájához két vázlatként nyilvántartott olajképet is festett. Ezek: a Halászat a Balatonon (kat. 161) és ennek a Szépművészeti Múzeumban 6233 számon beleltározott változata. Mivel azonban ez utóbbi 1975 óta szintén lappang, félő, hogy a munkatársak emlékezetében az 1928. aug. 5-én elhelyezett pannó sorsa időnként összefonódik, összekeveredik ez utóbbinak a történetével. A visszaemlékezésekből leszürhető-valószínüsíthető, hogy: 1, A 6233 leltári számú Balatoni halászat valóban a „60-as évek végén, a 70-es évek elején" került el Tihanyból Keszthelyre, mivel 1975-ben a Balatoni Képtár kiállításán szerepelt, láthatták is ott az intézet munkatársai. Ezután a kép párdarabjával együtt visszajutott Buda-