Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Katalógus - Festmények

beszélgető figurákat, s a természet szinte védőburkot teremt az emberi csoport köré. Szinyeivel ellentétben Vaszary szereplői mind más és más képsíkokban helyezkednek el. Óriási térbeli feszültség van az előtér szinte agresszív közelségében álló leánykája és a háttér elmosódó párja között. Sem narratív értelemben, sem kompozicionális értelemben nincs kapcsolat a kép szereplői között, s ezt a fajta izoláltságukat csak fokozza, hogy a rájuk eso éles napfény még a kevés testi integritásukat is szétporlasztja. Haulisch Lenke érzékeny, de nem teljesen pontos megfigyelése, hogy Szinyei Majálisának kollektív eszményéhez képest itt az elidegenedettség kap hangsúlyt, sőt, hogy „a képen Szinyei Majálisának dekadenciába forduló eredményét fedezhetjük fel". Vaszarytól mi sem állt távolabb, mint a dekadencia. Ő korának minden újdonságát, a rádió, a repülőgép, a telefon elterjedését, a nagyváros személytelen zsongását, a tömegember sodródását pozitív festői élményként élte meg. Mindenben a jövő, ráadásul egy gazdagabb, jobb jövő hangját hallotta. E kép vad impresszionizmusa éppen annak a felismerésnek tudatos festői realizálása, hogy az impresszionizmus szubjektivizmusából végső soron az autonóm személyiség festői ábrázolásának lehetetlensége következik. Ez azonban Vaszarynál nem jelent mást, mint a festészet diadalmas győzelmét az élet felett. B. G. 49. Álarcosbál, 1907 / Masked Ball, 1907 (Bál) Olaj, vászon, 71 x 63 cm J.j.f.: Vaszary 907 MNG, Itsz.: 60.19 T Proveniencia: 1914-ben Grünwald Vilmos építész, 1940-ben Andaházi-Kasnya Béláné tulajdona. Vétel Pavlovits Sándortól 1960-ban. Kiállítva: 1914 Bécs, kat. 168. (Maskenball. Eigentum des Herrn Architekten Grünwald in Budapest); 1940 AlmásyTeleki, kat. 39. (Bál. Andaházi-Kasnya Béláné úrnő tulajdona); 1961 Genf, kat. sz. n.; 1961 MNG, kat. 66; 1972 Kecskemét, kat. 43; 1977 Mosonmagyaróvár; 1986 Delhi, kat. 38; 1996 Műgyűjtők Galériája; 1998 Szeged; 2000 Ulm, kat. sz. n. R. 62; 2001 Villandry; 2001 Párizs, kat. sz. n.; 2003 Bécs, kat. 5.2.27; 2004 MNG, kat. 5.7.15; 2005 Szentpétervár, kat. 3.7.18. Irodalom: Lázár 1906B; Haulisch i960. 21. R. 19. kép; Haulisch 1978. 21. R. XIII. kép; Magyar művészet 1981. I. 396. (Szabadi Judit) R. II. 763; Ungarn. Goldene Jahrhundertwende 2000. 60. R. 62; Lumières magyares 2001. 158. (Boros, Judit) R. 159; Modem magyar 2003. R. 43. kép; Rum 2005. 51. R. 32. kép. Vaszary János korai nagyvárosi képei között csaknem egyedül áll ez a harsány „társasági zsáner". A bálozó tömeg témájának élménybeli előzményeit kereshetjük akár a művész kül-, akár belhoni, legsajátabb életvilágában is. Az operába, operettbe, orfeumba, estélyekre járó tehetősek ünnepeit Vaszary Budapesttől Velencéig, Párizstól Madridig, Münchentől Monte Carlóig bárhol megfigyelhette. „Ezt a magas, szép urat, aki oly puritán sötétbe öltözik, távolról vasból való gépésznek nézheted, szemtől-szembe meg bájoló modern főrend áll előtted" - írja majd róla Szép Ernő.

1 A ragyogóan megvilágított, félköríves kőkorlát mentén jelmezbálozók jönnek-mennek. A lépcsőházi vonulás pillanatfelvételszerű elrendezésben, egyszerre föl-le halad.