Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)
Tanulmányok: - KOVÁCS BERNADETT: A „lefejezett szobacicus" esete, avagy Vaszary János műveinek (félre)értelmezése a korabeli karikatúrákban
ío. Márk Lajos: Esteli harangszóra mozgó fabábuk. Bolond Istók, 1894. 48. sz. 9. Vaszary János paraszti életképeiről jóval kevesebb élcet ismerünk, de az első ismert torzkép éppen egy ilyen képről, a Műcsarnok 1894-es őszi tárlatán kiállított Megjött már a parancsolat című festményről (kat. 20) készült. Kézdi-Kovács László, a Pesti Hírlap vitriolos tollú kritikusa, aki kritikáit csattanós kis kétsorosokban fogalmazta meg, Vaszary munkájáról a következőket írta: „Magyar genre, az előtérben síró leányzó, a háttérben újoncok: azaz, hogy szabadon idomított fababák". 24 Érdekes egybeesés, hogy egy héttel Kezdi kritikája után jelent meg Márk Lajos rajza, amely „Esteli harangszóra mozgó fabábuk"-nak 25 (10. kép) nevezi az alakokat. A gyakorlott karikaturistának bizonyára nem volt szüksége más ötleteire - sokkal valószínűbb, hogy mindketten, lévén maguk is festők, a képnek ugyanarra a vélt esetlenségére figyeltek fel. Az egyik legjobban sikerült poént a Kakas Márton rajzolója gyártotta, amikor a Részes aratók című, egyébként igazán komoly hangvételű művet gúnyolta ki. A komor arccal, fáradtan hazatérő aratókat a gúnyrajzon - Hazatérés a mezőrőt, Idyll címmel 26 (11. kép) - vérengző parasztokká változtatta, akik nem vigyáztak eléggé a vállaikon átvetett szerszámokkal. Vaszary Szolgalegény című műve (kat. 55) szintén a karikaturisták között keltette a legnagyobb sikert, hiszen két lapban is foglalkoztak vele. A Képes Folyóirat lakonikus beszámolója szerint Vaszary képe „majoros parasztlegényt mutat, kék köténnyel, amint láncon vezeti a főváros környékén általában otthonos tarka bonyhádi tehenet". 27 Az ábrázolás erőteljes felülnézete miatt a két alak egymáshoz való viszonya bizonytalannak látszik. Ezért a Bolond Istók rajzolója Víg cimborák (12. kép) címmel, egyenesen részeges párosként állította be őket. 28 Ez összecseng a Budapesti Napló kritikusának szavaival, miszerint „szolgalegénye [...] száraz, szálkás, levegőtlen, a témához túl nagy s a földben annyira nincs rajz, hogy a tehén csak lebeg fölötte". 29 A Borsszem Jankóban a kép tárgya felett élcelődtek a paraszt szájába adott: „Az én Riskám. Van szerencsém bemutatni!" 30 szöveggel. (13. kép) A Vaszary korai munkáiról készült karikatúrákat összegezve elmondható, hogy főként aktos képei ragadták meg a rajzolók figyelmét, nyilvánvalóan a művészre jellemző titokzatosság és a téma miatt. Ugyanakkor a válogatás szempontjai között - a közönség igényeinek kiszolgálása mellett - szerepet játszott az egyes lapok politikai, világnézeti beállítottsága is, bár az 1880-as évektől az élclapok többségéből fokozatosan kiszorult az éles hangú politizálás, miközben egyre több társadalmi, kulturális eseménnyel foglalkoztak. Érdekes, hogy a liberális, a polgárosodásért és az antiszemitizmus ellen küzdő Borsszem Jankóban jelent meg a légii. Linek Lajos: Hazatérés a mezőről. Idyll. Kakas Márton, 1902. 15. sz. 8. 12. Miklósi Ödön(?): A víg cimborák. Bolond Istók, 1902. 50. sz. 8. 13. Bér Dezső(?): Az én Riskám. Van szerencsém bemutatni! Borsszem Jankó, 1902. 49. sz. 11.
