Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - KOVÁCS BERNADETT: A „lefejezett szobacicus" esete, avagy Vaszary János műveinek (félre)értelmezése a korabeli karikatúrákban

hosszanti ecsetvonásokat túlozta el a végletekig, hogy humorosan a röntgensugarakhoz hasonlíthassa. Ezt a stílust 1906-ban - a karikatúra torzításaival összhangban - Vaszary egy kritikusa is „spárgás, modorosan spárgás" jelzőkkel illette.

18 A legnagyobb izgalmakat az olyan karikatúrák tartogatják, amelyek nemcsak a korabeli közönség értékítéleteinek megismerésében, hanem ismeretlen képek felfedezésében vagy egyes művek egyértelmű azonosításában segítenek. Ilyen találgatásokra adhat okot az a rajz is, amelyik 1902 júniusában a Borsszem Jankóban jelent meg a Nemzeti Szalon nyári kiállításáról. Sajnálatos módon a Tükör előtt című rajz

19 (6. kép) nem ismételte meg az egész kompozíciót, csak azt a jellemző mozdulatot, ahogyan a nő kissé előrehajol, így több kérdés is nyitva maradt ezzel a munkával kapcsolatban. Ezen a címen a szakirodalomban eddig az a kétalakos kompozíció volt ismert, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria őriz. A képen a ruhátlan, szintén tükör előtt, de nekünk háttal álló nőalak mellett egy felöltözött, ülő nő is megjelenik (kat. 34). A cím alapján ugyan feltételezhetnénk, hogy ebből a képből emelte ki a rajzoló a ruhátlan modell alakját, a festményen azonban a meztelen nő felemelt karokkal rendezgeti a haját, míg a karikatúrán mindkét kezét maga előtt derékmagasságban nyújtja ki. Egyelőre nem ismert olyan mű, melyen ez a mozdulat jelenik meg. Legközelebbi párhuzama a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban található Álló akt (kat. 28). Ez a kép mind témájában - tükör előtt fésülködő, szépítkező ruhátlan nő -, mind festői stílusában jól illeszkedik Vaszary 1901-1903 közötti festett interieur-képei sorába. A kérdés mindenesetre nyitott marad, és további kutatást igényel. A legnagyobb sikert a karikaturisták körében minden kétséget kizáróan a Fürdő után című művével (kat. 33) aratta Vaszary. Az 1903 telén a Műcsarnokban kiállított munkát ekkor két lap rajzolói idézték fel, majd az 1925-ös Mücsarnok-beli aktkiállításról készült karikatúrában is helyett kapott. A kompozíció már önmagában, nagyobb torzítás nélkül is jó viccnek számított: a cselédlány, aki a fürdőlepedőt tartja, orrtól felfelé nem látszik, és a fürdés közben kissé előrehajló modellt is - amennyiben felegyenesedik - a lefejezés réme fenyegeti. „A figura hossza például neki teljesen mindegy" - írta a műről Malonyay Dezső.

20 Ezt az önként adódó poént egy karikaturista sem hagyta ki. A festményt egyszerűen lemásolva A lefejezett szobacicus" (7. kép) címet adták neki, vagy olyan kommentárt fűztek hozzá, mint: „Az istenért naccsága, hajtsa le a fejét mert úgy jár, mint én!"

22 (8. kép), vagy: „A szobalányom majdnem teljesen elvesztette a fejét!"

23 (9. kép) 6. Tükör előtt. Borsszem Jankó, 1902. 13. sz. 10. 7. Miklósi Ödön: A lefejezett szobacicus. Bolond Istók, 1903. 47. sz. 6. 8. Bér Dezső(?): Az istenért naccsága, hajtsa le a fejét mert úgy jár mint én. Borsszem Jankó, 1903. 49. sz. 10. 9. Byssz Róbert: A szobalányom majdnem teljesen elvesztette a fejét. Magyarország, 1925. dec. 16. 11.