Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - RÉVÉSZ EMESE: „Modern művészetet - az ifjúságért!" Vaszary János művészetpedagógiája

A Művészház iskolájában folyó munka jellegéről kétségbeejtően kevés konkrét információnk van, ugyanis még mielőtt az iskola kialakíthatta volna egyéni profilját vagy felmutathatta volna első eredményeit, pár hónap után befogadó intézményével együtt már meg is szűnt. A vezető tanárok alapelveiből és az utódintézménynek tekintett Haris közi és nyergesi Szabadiskola működéséből csupán következtetni lehet arra, hogy oktatása a párizsi Julian Akadémia alapelveit követte. A párizsi intézetet a századfordulón minden hazai akadémia-ellenes megmozdulás, minden festészeti szabadiskola mintaképének tekintette: az aktrajzolás dominanciája, a szabad tanárválasztás elve, valamint a kötetlen korrektúra lehetősége vélhetően a Művészház iskolájában is irányadó volt.

4 Bölöni György később a Haris közi intézetről írva olyan „demokrata iskolaként" jellemezte az ott folyó tanfolyamot, amely az elvárható szakmai alapok mellett a növendékek kísérletező szellemének, egyéni tehetségének sem szab gátat.

5 Bármennyire is egyeztek azonban az 1916-ban indított utódintézmény elvei Vaszary saját meggondolásaival, a közte és Kernstok között feszülő személyes ellentétek felemésztették további együttműködésüket. A KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA REFORMTANÁRAI KÖZÖTT Vaszary tanári tevékenységéről, művészetpedagógiai elveiről a legtöbb információ a Képzőművészeti Főiskolán eltöltött tizenkét esztendőről áll rendelkezésünkre.

6 Részint ez a szilárd intézményi háttér, a hazai művészképzés fellegvárának presztízse is hozzájárult ahhoz, hogy Vaszary a húszas években a hazai művészeti közélet egyik legbefolyásosabb személyiségévé vált. A modern képalkotási elvek elfogadtatásáért, a toleráns és az újdonságokra nyitott alkotói légkörért folytatott küzdelmében maximálisan kiaknázta tanári pozíciójából eredő előnyeit. A régi tanári karral és a hivatalos kultúrpolitikával történt folyamatos súrlódásai kibékíthetetlen értékrendbeli különbségekből, világnézeti ellentétekből eredtek, és pontosan tükrözték a konzervatívok és modernek közötti frontvonalakat. Mindennek hozadékaként az sem hallgatható el, hogy a konfliktusait részletesen kitálaló, botrányra éhes bulvársajtónak köszönhetően neve széles körben ismertté vált, ami közvetve vásárlói körét is bővítette. A háború végére már csaknem működésképtelenné vált Képzőművészeti Főiskola újjáélesztésének feladata az igazgatói teendőkkel ideiglenesen megbízott Lyka Károlyra várt. Számára a reformok személyi garanciáját egy új, a modern művészet iránt elkötelezett tanári gárda jelentette. Nagybányai művésztársai mellett Lyka kezdettől fogva ragaszkodott Vaszary János alkalmazásához, akinek személye a mérsékelt, nyugat-európai igazodású modernizmus szemléletének jelenlétét biztosította az intézetben. Vaszary szerződtetését a reformban hangadó, progresszív festőnövendékek köre is szorgalmazta.

7 Elhivatottságát jelezte, hogy megbízását az első években igen csekély javadalmazás fejében vállalta.

8 Az új gárda a hagyományos akadémiai oktatási elveket a szabadiskola nevelési praxisával igyekezett megújítani.

9 Mivel a reform egyik alappillérét a természet után folytatott alakrajzi stúdiumok minden korábbinál nagyobb szerepe alkotta, az e terepen járatos és virtuóz Vaszary bekapcsolódása kulcsfontosságú volt. A reform másik vívmánya a szabad tanárválasztás bevezetése lett, ily módon a növendékek egymástól markánsan eltérő művészi szemléletek közt választhattak. Lyka a művészi sokszínűség és szabadság jegyében tudatosan különféle művészi irányok képviselőit kérte fel az alakrajz oktatására. Induláskor, 1920-ban az akadémikus hagyományokat Székely Bertalan követője, Tardos-Krenner Viktor, a realista irányt pedig Révész Imre képviselte. A nagybányai szemléletet a telep alapító mestere: Réti István és a Hollósy-tanítvány Benkhard Ágost hordozta, míg a századelő modernebb irányzatait Csók és Vaszary reprezentálta. E karhoz csatlakozott 1922-ben a nagybányai kört erősítő Glatz Oszkár és az alföldi festészet egyik legmarkánsabb képviselője, Rudnay Gyula. Az újonnan szerződtetett tanárok friss szemlélete rövid időn belül éreztette hatását a növendéki munkákon, amint ez hamarosan a kívülállók számára is világossá vált az intézmény nyilvános, évente megrendezett hallgatói tárlatain.

10 Míg kezdetben a Klebelsberg Kunó által í. Varga Nándor Lajos: Vaszary János arcképe, 1939 R.: Pilch 1940. 48.