Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - RÉVÉSZ EMESE: „Modern művészetet - az ifjúságért!" Vaszary János művészetpedagógiája

2. Réti István rektor levele Vaszary Jánosnak, 1933 (kat. D53) irányított hivatalos kultúrpolitika a bethleni konszolidáció jegyében támogatólag lépett fel a mérsékelten modern törekvések érdekében, az évtized végére felülkerekedtek a konzervatív erők. E megváltozott kultúrpolitikai stratégia első akcióira a főiskola 1928-ban megrendezett műcsarnoki tárlata és a külföldi magyar kiállítások ügye nyújtott alapot. Az utóbbi jóval túlmutatott az iskola határain. A klebelsbergi kultúrpolitika nagy súlyt helyezett az ország külföldi önreprezentációjára. A kiállítandó művek kiválasztásával megbízott testületnek tagja volt Vaszary János is, aki az UME égisze alatt jelentős teret engedett tanítványainak." Noha e bemutatók külföldi szakmai visszhangja pozitív volt, a konzervatív körök ellenérzéssel figyelték a modernek és ezen belül a fiatalok előretörését. A legnagyobb felháborodás az 1928-as velencei biennale Vaszary János által rendezett magyar anyagát kísérte, amelyen jelentős számban szerepeltek főiskolás növendékei is. Gyöngyösi Nándor ez alkalommal már Kertész K. Róbert államtitkárhoz intézet nyílt levélben követelte a „100 percentesen szélsőséges" művészet kiiktatását a nemzetközi magyar kiállításokról.

12 A tiltakozások hatására a kulturális vezetés határozottan állást foglalt a modernek és fiatalok szerepeltetése ellen. Az eseményeket Farkas Zoltán elemezte a Nyugatban, rámutatva, hogy a külföldi kiállítások ügye és a főiskola műcsarnoki kiállítását követő minisztériumi vizsgálat egyazon kultúrpolitikai fordulat félreérthetetlen jelei.

13 A konzervatív és reformer tábor közti nyílt összeütközésre az iskola 1928-as műcsarnoki kiállítása után került sor. „Eredmény: a Főiskola kiállításán kitört a botrány. Nagy megbotránkozásukra »kubista« képeket festettünk a Főiskola szent falai között" - jegyezte fel később önéletrajzában Korniss Dezső.

14 A kiállítást követően a minisztérium Korniss Gyula államtitkár elnökletével a főiskolai reformokat felülvizsgáló bizottságot állított fel, amely rövidesen megállapította, hogy „a legújabb festői viszonyoknak a főiskolai oktatás szellemében való érvényesülését nem tartja kívánatosnak".

15 A Képzőművészeti Főiskola 1930. december l-jén életbe lépett új szervezeti, felvételi és tanulmányi szabályzata az alakrajzi oktatás elsődleges és kizárólagos feladataként az elmélyült természettanulmányt jelölte meg. Az intézet belső ellentétei hamarosan a sajtó nyilvánossága elé kerültek. Mikor 1931 tavaszán a miniszter a külföldi ösztöndíjakra pályázó növendékek házi kiállítását tekintette meg, a művek egy csoportján felháborodva Karlovszky Bertalan így fakadt ki: „Gazember, aki így tanít!", ezt Bosznay István a következőkkel toldotta meg: „Huszonötöt kell vágni arra, aki ezt festette, és arra is, aki ezt tanította". Minthogy az inkriminált megjegyzések címzettjei kétségtelenül az iskola reformtanárai voltak, a főiskola hat tanára - köztük Vaszary - becsületsértésért beperelték a rágalmazókat. Noha a sajtó által röviden csak „gazemberes-művészper"-nek titulált tárgyalás Bosznayék elítélésével zárult, a konzervatív fordulatnak már semmi sem állotta útját: 1931 augusztusában a Bethlen-kormány lemondásával együtt Klebelsberg Kunó is megvált miniszteri posztjától. A később történtek ismeretében baljós előjelként is értelmezhető az Ernszt Sándor vezette új kultuszminisztérium azon leirata, amelyben 1931 októberében azt firtatta: alakrajzi órákon „állhat-e férfi modell felkötő, lágyéktakaró nélkül?". Noha a művészeti oktatás kérdéseiben teljes tudatlanságról árulkodó aggodalmakat a kari tanács válaszlevele igyekezett eloszlatni, a téma továbbra is napirenden maradt. Az 1931 decemberében hivatalba lépő új kultuszminiszter, Karafiáth Jenő szeptemberben elrendelte, hogy a folytonos szülői aggályokat mérséklendő ez évben a felvételi vizsgákon a férfimodellek előkötőt viseljenek. Nem sokkal később Csók István Az Estben az utasítást remek tréfának titulálta.

16 Az előírást és a miniszter személyét egyaránt kigúnyoló nyilatkozat ügyében Karafiáth azonnali vizsgálatot kért a főiskola vezetésétől, ám még mielőtt megkezdődhetett volna az ügy kivizsgálása, hivatkozva a 65 éves nyugdíjkorhatár betöltésére, a miniszter szeptember 25-én Csók Istvánt azonnali hatállyal felfüggesztette tanári állásából, ugyanakkor Vaszary Jánost két hónapi kényszerszabadságra küldte, majd novemberi hatállyal őt is felfüggesztette.

17 (2. kép) Vaszary János és Csók István elbocsátásával nyilvánvalóan lezárult az intézet történetének egyik legvirágzóbb szakasza is, amint az Újság egyik írása megfogalmazta: „A két legnagyobb