Kopócsy Anna: Új színben, Rózsa Miklós és művészönarckép-gyűjteménye 1932–1943 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/2)

tak is a modernek felfogásával. Már említett vezércikkében egy olyan társadalmi jövő megteremtéséről álmodozott, „mely moráljában, eszményében tiszta, politikájában magasrendűen igazságos, szociális szellemében altruista és kultúrájában magyar és művészi lesz."

7 Talán elmondható, hogy ebbéli meggyőződésében vett részt a húszas-harmincas évek kulturális közéletének alakításában. Bernáth Aurél: Önarckép papírlappal, 1937 (kat. 20.) Változás a KUT-ban (1926) Egyelőre nem állapítható meg teljes biztonsággal, hogy Rózsa Miklós pontosan mikor került kapcsolatba a KUTtal. Valószínűleg nem volt az alapítók között, annak ellenére, hogy a későbbi visszaemlékezések gyakran így tüntetik fel.

ö 1 925 januárjában még az Est-lapok alkalmi párizsi tudósítójaként küldte haza riportjait a kultúra fővárosának meghatározó alakjairól: Foujitáról, Chagallról és az École de Paris képviselőiről. Később ezeket átdolgozva, „tudományos" formában megjelentette a KUT folyóiratban is, rámutatva ezáltal a KUT művészi programjához közelálló irányzatok képviselőire.

9 A KUT megalakulása idején tisztán művésztagokból álló egyesülés volt, és csak 1926 tavaszára jutott el a szervezettség olyan fokára, hogy felmerüljön egy kettős struktúra kialakítása. Ekkor a művészvezetőség mellett, melynek legaktívabb tagja Vaszary János volt, létrejött egy menedzseri irányítás is. Első választott vezetője Dénes Lajos pedagógus, esztéta, az Alkotás Művészház, illetve a húszas évek elején működő Helikon magángaléria egykori igazgatója volt.

10 Rózsa valószínűleg 1926 márciusában, a KUT harmadik nagy kiállításának idején tűnt fel a színen. Ez év tavaszán még a három, egykor jelentős modern művészeti intézményt irányító személy: a már említett Dénes Lajos, Fónagy Béla, az évtized elején működő Belvedere Szalon vezetője, valamint Rózsa Miklós egyszerre tevékenykedett a KUT körül.

11 A vezetői funkció betöltése körüli bizonytalanság hamarosan megszűnt. Az 1926 júniBernáth Aurél: Hegyszakadék, 1928 (kat. 30.)