Kopócsy Anna: Új színben, Rózsa Miklós és művészönarckép-gyűjteménye 1932–1943 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/2)

Márífy Ödön: Önarckép, 1932 (kat. 8.) usában tartott közgyűlésen már szétvált az igazgatói poszt ügyvezetői és művészeti pozíciókra, az előbbit Dénes Lajos, az utóbbit Rózsa Miklós töltötte be. Majd a KUTfolyóirat a negyedik számában arról tudósított, hogy Dénes Lajos lemondott tisztségéről.

12 Rózsa ezután viharos gyorsasággal szervezte át a KUTat a jelentős számú, laikusokból álló műpártolótagság bevonásával.

13 Bernáth Aurél szerint Rózsa legfőbb célja az volt „...hogy a KUT, államférfiúi és társadalmi tekintély közreműködésével, alapszabályokkal működő egyesületben vívja ki a rangját."

1,1 Az első lépéseket Rózsa a társaság hivatalos, alapszabályszerű működése érdekében 1 926 októberében tette meg, ekkor még Vaszary Jánossal az oldalán, egyelőre sikertelenül.

15 Ezt követte a KUT első műcsarnoki kiállítása, melyet az összes művészcsoportot bemutató tárlat keretében rendezett. Rózsának még fél évet kellett várnia, hogy a társaság ilyen mértékű átszervezésével egyet nem értő Vaszary távozásával átvehesse a KUT felett a teljes irányítást, és felépíthesse „légvárát".

15 A hivatalos művészetpolitika támogatásának megszerzése 1927 tavasza fordulópontot jelentett a KUT történetében. A Rózsa csatlakozásával elkezdődő folyamat a tetőfokára jutott. A főként baloldali beállítottságú, a Tanácsköztársaság eseményeiben részben érintett tagokból álló KUT tiszteletbeli tagjává választotta gróf Klebelsberg Kunó kulturális minisztert, elnökévé pedig báró Skerlecz Iván egykori horvát bánt. Rózsa az elnökség tagjai közé nyugalmazott tengernagyot, miniszteri biztost, fővárosi tanácsnokot is megnyert,

17 a háború előtti Művészház piramidális struktúrájú felépítését megismételve új szereplőkkel. A többségében konzervatív szemléletű uralkodói elit reprezentatív alakjainak felvonultatásával látta biztosítottnak a KUT modern művészeinek érvényesülését. Egy pillanatra úgy tűnt, megvalósulhat Rózsának az az elképzelése, hogy Márífy Ödön: íriszek, 1928 (kat. 37.)