Szücs György szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914, Családi vezető (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/2)

A 20. század elején az európaiak érdeklődése a gyarmatosított területek kultúrája felé fordult. A francia művészek a tengeri kereskedőktől vásárolták azokat a törzsi szobrokat és maszkokat, amelyek később a festészetükben éreztették hatásukat. Leginkább a tárgyak végtelenül leegyszerűsített vonalai, gyakran intenzív színei, geometrikus formái jelentek meg a modern műveken. Figyeljük meg Czigány Dezső Két nő arcképe című festményét! Hogyan érvényesül a festményen a távoli kultúrák hatása? Czigány Dezső: Két nő arcképe, 1909. Janus Pannonius Múzeum, Pécs Rippl-Rónai József: Kaposvári műterem, 1911. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Rippl-Rónai József franciaországi tartózkodása után 1902-ben hazatért Magyarországra, és Párizsba csak évek múlva, 1910-ben látogatott el újra. Szülővárosában, Kaposváron telepedett le, ahol a fokozatosan kialakított - a képfelületet felbontó ecsetvonások miatt „kukoricásának nevezett - stílusa vált művészetének fő jellemzőjévé. Sajátos, élénk színhasználatának megteremtésében közrejátszott Matisse képeinek élménye. Matisse nagyszabású tárlatát 1910-ben tekintette meg, és írásaiban be is számolt róla. „Kukoricás" festményein egységesen barna kontúrok fogják össze a mozaikszerűen, apró ecsetvonásokkal megfestett színfelületeket.