Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - PASSUTH KRISZTINA: A párizsi szalonok magyar művészei
Az Őszi Szalon 1906-os katalógusa /4be/ Faivre Au Salon d'Automne című karikatúrája Le Figaro, 1907. október Kees Van Dongen Salon d'Automne című karikatúrája L'Indiscret, 1905. november 1. korábban bontakozott ki Nagybányán, részben éppen Czóbel képeinek hatására a hazai fauve, illetőleg neós mozgalom. Nyilván újonnan készült modern felfogású müveiket szerették volna azonnal, és persze Párizsban bemutatni, még ha azokat nem is lehet francia mértékkel fauve képeknek tekinteni. A következő, 1907-es évben ezt írja a modern fiatalokkal rokonszenvező magyar kritikus, Bölöni György a Szalon megnyitását köszöntő cikkében: „Tavaly Gauguin volt a csodáinivalója, s most itt van a modern művészet másik nagy halottja: Cézanne. Az idén sokan jöttek magyarok. Vándorlásuk már pár év óta tart, de soha ennyien még nem voltak: éppen tizenheten. A zsűri az idén visszaszorította a legmerészebb fiatalokat, és minden művészeti irány keveréke lett a szalon. Ezért szerepelhet itt a magyar piktúrának minden árnyalata, a fiatal Czóbel Bélától kezdve egészen - le Kunffy Lajosig. A fiatal magyarok közül kiállítanak: Márffy Ödön két panneau-szerű képet, Perlrott Vilmos, Körmendi-Frim Ervin, Hatvány Ferenc, Galimberti Sándor, Andorkó Gyula...". 7 A korábban kiállítók közül tehát hiányzott Berény Róbert, viszont feltűntek az új egyéniségek, Perlrott Csaba Vilmos és Galimberti Sándor, tehát azok, akik részben Nagybányán, részben Kaposvárt, Rippl-Rónai társaságában ismerkedtek meg a modern festészettel, és akik a továbbiakban is hűségesek maradtak az Őszi Szalonhoz. 1908-ban sem Berény, sem Czóbel neve nem szerepelt, helyettük viszont felbukkan a moszkvai születésű (?) Isolde Daig, Czóbel felesége. A magyarok közül új szereplő Csók István (három festménnyel) és Kernstok Károly, aki egy fiúaktot mutatott be, mellettük Galimberti két képpel, Márffy hárommal, Perlrott Csaba Vilmos kettővel képviseltette magát. Ha az összes magyar kiállító művészt együttesen elemezzük, akkor egyértelművé válik, hogy stílusirányzataik ugyanolyan sokszínűnek, kis túlzással élve, ugyanolyan eklektikusnak mondhatók, mint a Szalon egésze. A korábbi francia fauveok még kiállítanak 1909-ben és 1910-ben is, de festészetük más-más irányba fejlődik, és már nem is lehet őket együttesen fauve-nak tekinteni. Ugyanakkor egyes magyaroknál - így Dénes Valériánál, Galimberti Sándornál, valamint első feleségénél, Lanow Mariánál 8 és Perlrott Csaba Vilmosnál még 1910-ben is a fauvizmus sajátos továbbélésének lehetünk tanúi, noha az eredeti stílusirányzat náluk is kubista színezettel gazdagodott. Ugyanők vettek részt az 1911-es tárlaton is, ahol új kiállítóként Ziffer Sándor bukkant fel három tájképpel és egy csendélettel. 1912-ben Perlrott Csaba igen előkelő helyre, a „sociétaire"-ek sorába került, és három képet mutatott be, rajta kívül még Csók és Dénes Valéria is részt vettek a Szalonon. Végül a világháború előtti utolsó, 1913-as tárlaton csak Perlrott Csaba neve jelent meg ismét a sociétaire-ek között. Amennyire a kevés adatból általános következtetéseket egyáltalán le lehet vonni, a magyarok közül kezdetben azok mutatkoztak be, akik már régebben Párizsban éltek, és festői kibontakozásuk időben a francia fauve-ok kiemelkedő tevékenységével - Matisse, Derain kibontakozásával - hozzávetőleg egybeesett. Azok a nagybányaiak, akik 1908-tól kezdve Matisse iskolájába jártak (pl. Perlrott Csaba Vilmos), vagy az ő tágabb holdudvarához tartoztak, mint Galimberti Sándor és Dénes Valéria, csak később kezdtek az Őszi Szalon tárlatain részt venni. Végül többen, így például Bornemisza Géza - noha ő Matisse-tanítvány volt -, Boromisza Tibor, Czigány Dezső vagy Tihanyi Lajos, Nemes Lampérth József és mások itt egyáltalán nem állítottak ki. Természetesen a Salon d'Automne tevékenységét nem lenne helyes csak önmagában, más szalonoktól elszigetelten tárgyalni, hiszen nyilvánvalóan kezdettől fogva nemcsak a hivatalos szalonokkal rivalizált, hanem a Salon des Indépendants-nal, a Függetlenek Szalonjával is, s a művészek is megoszlottak a kettő között, vagy pedig mindkettőnek egyszerre kerültek a vonzáskörébe. Mindenesetre, kizárólag a korabeli francia modernizmus szempontjából a kettő közül az őszi Szalon tűnik fontosabbnak, annál is inkább, mivel először adott otthont Gauguin alkotásainak, majd a fauve-oknak, s így akarva-akaratlanul is egy új mozgalmat indított útjára. Ugyanakkor a magyar festészet szempontjából a Függetlenek Szalonja sem elhanyagolható, hiszen itt, különösen 1907-től kezdve ugyancsak számos magyar művész állított ki.
