Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - PASSUTH KRISZTINA: A párizsi szalonok magyar művészei

2. A Függetlenek Szalonja A Salon des Indépendants, azaz a Függetlenek Szalonja mintegy két évtizeddel a fauve mozgalom születése előtt, 1884-ben jött létre avval a céllal, hogy a tehetséges kezdő vagy külföldi, esetleg dilettánsnak tartott művészek előtt is megnyissa kapuit, és biztosítsa számukra a kiállítás lehetőségét. Azaz szembefordult az olyan hivatalos szalonokkal, mint például a Salon de la Société Nationale des Beaux-Arts, ahol a külföldiek mint sociétaire-ek nem szavazhattak, és kiállítani is csak kis számban, és leginkább csak 1920 után állíthattak ki. A Függetlenek Szalonjának legfőbb vonzerejét az jelentette, hogy nem volt zsűri, amely elutasíthatta, illetőleg megszűrhette volna a kiállításokra beküldött müveket. Az intézmény alapvetően az 1863-as Salon des refusés (Visszautasítottak szalonja) példájára festők és szobrászok követelésére, a Párizs városához benyújtott kérvényeknek köszönhetően jött létre; a korai időkben az 1878-as világkiállításra épített Pavillon de la Ville aux Champs Elysée épületében kapott ideiglenes szállást. Az első, 1884-es kiállítás előkészületeiről a párizsi falakra felragasztott plakátok tájékoztatták a közönséget, mint ahogyan ez Paul Signacnak egy leveléből kiderül.

9 Egy-egy szekcióba maximálisan csak négy művet lehetett benyújtani. Az első, decemberben megnyíló tárlaton 136 kiállító mintegy 280 alkotással szerepelt, ami az egyéb szalonokhoz képest nem túlságosan nagy számot jelentett. Az 1886-os szalonon ez a szám még lecsökkent 94 résztvevőre, olyanokra, akik szembe mertek nézni a következményekkel, azaz hogy reményük sem lehet állami vásárlásra vagy műveik reprodukálására a korabeli sajtóban. A „bátrak" közé tartozott Henri Rousseau, aki ekkoriban másutt még nem állíthatott ki, valamint a szalon hangadói, azok a neoimpresszionisták, akik az egésznek a megszervezése mögött álltak: Georges Seurat és Henri Edmond Cross. A tárlaton szinte kizárólag franciák vettek részt - ez a helyzet azután fokozatosan megváltozott, s 1910-ben már 272 festő között 106 külföldit tartottak számon. A Szalon vezéralakjai közül Georges Seurat és Paul Signac emelkedtek ki. Míg a korábbi elnökök nem sok nyomot hagytak maguk után, 1909-től kezdve Paul Signac mint „President" igen fontos szerepet játszott, és igen sokan emlékeztek rá a későbbiekben. 1888 és 1914 között a kiállítók száma közel tízszeresére, 144-ről 1320-ra nőtt. Mindamellett a szalonnak nem volt megfelelő kiállító helyisége, ami sok lehetséges résztvevőt elriasztott. A szalonhoz mégis hűségesek maradtak néhányan, még a legnagyobbak közül pl. Paul Cézanne is. De voltak olyanok, akik különböző okokból csak később csatlakoztak hozzá: 1901-ben Edouard Vuillard, vagy 1904-ben a tizenkilenc éves Robert Delaunay. 1903-tól új helyzetet teremtett az Öszi Szalon megszületése, ami azt jelentette, hogy most már nem csak egy, hanem két liberális szellemű szalonban, tehát évente két alkalommal is bemutatkozhattak a modernek. A későbbi fauve-ok közül Henri Matisse és Jean Puy 1900-ban, Albert Marquet 1901-ben, Charles Camoin, Raoul Dufy, Othon Friesz 1903-ban, Kees Van Dongen 1904-ben, majd André Derain 1905-ben csatlakoztak a Függetlenek Szalonjához.

10 Az Őszi Szalonhoz hasonlóan a Függetleneknél is rendeztek posztumusz tárlatokat a kiemelkedő mestereknek, így 1892-ben Georges Seurat-nak, és éppen a fauve-ok megjelenésének évében, 1905-ben Van Goghnak, s ugyancsak ebben az évben egy nagyobb, 45 festményt bemutató kiállítást láthatott a közönség, amely párizsi magánA rövid névsorból persze alig lehet egyértelmű következtetést levonni: ki, miért, hol, és hol nem állított ki. Mégis úgy tűnik, talán adódik rá valami magyarázat. A Függetlenek Szalonjába könnyen, zsűrizés nélkül lehetett bejutni, éppen ezért logikusnak tűnt volna, hogy az egészen ismeretlen fiatalok, és ráadásul külföldiek nagyobb számban itt mutasA Salon des Indépendants művészeinek kiállítása Katalógus, 1937 Roubille rajza a Salon des Indépendants-ról Le Rire, 1910 gyűjtők, így többek közt Docteur Gachet, Paul Signac, Auguste Rodin és Henri Matisse tulajdonában levő képeket mutatta be. A fauve művészekre, érthető módon, Van Gogh igen nagy hatást gyakorolt. A Függetlenek Szalonjában kiállított fauve műveket ugyanolyan szavakkal illette a korabeli kritika, mint azokat, amelyek az Őszi Szalonban voltak láthatók. A leírások néha kísértetiesen egyeznek a magyar fauve-ok korabeli jellemzéseivel. De ahogy a magyaroknak akadt védelmezőjük (pl. Bölöni György), a franciáknak is, méghozzá az akkori egyik legszorgalmasabb kritikus, Guillaume Apollinaire személyében. Apollinaire 1908-ban egy hosszú cikket szentelt a Függetlenek 24. kiállításának," amelyben az ott látható fauve festők, így André Derain, Georges Braque, Albert Marquet, Maurice de Vlaminck, Charles Camoin, Kees Van Dongen, Henri Manguin, Raoul Dufy és mások alkotásait elemezte. Sajnálatos módon az ott szereplő magyarokról a francia sajtóban kevéssé esik szó. A magyar fauve-ok a Függetlenek Szalonjában csak 1906-ban tűntek fel: ekkor Czigány Dezső és Czóbel Béla állítottak ki, de még nem fauve képeket. Czóbel Párizsban 1905 őszén az Őszi Szalonon, később a Függetleneknél mutatkozott be, majd ezt követően, 1906 nyarán már a nagybányai fiatalokat hozta lázba. Míg a Függetlenek kiállításán 1906-ban tehát csak Czigány és Czóbel vettek részt, az Őszi Szalonon ugyanakkor hárman, Berény, Czóbel és Huszár Vilmos kaptak bemutatkozási lehetőséget. A magyar fauve-ok közül a továbbiakban megközelítőleg ugyanazok állítottak ki mindkét szalonban: Berény, Czóbel, Huszár, Perlrott Csaba, Galimberti Sándor és első felesége, Lanow Maria, valamint második felesége, Dénes Valéria, ezen kívül még Ziffer Sándor. De voltak olyanok is, akik az Őszi Szalonban részt vettek, de a Függetleneknél nem állítottak ki: Márffy Ödön, Csók István és Kernstok Károly.