Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - PASSUTH KRISZTINA: A párizsi szalonok magyar művészei

PASSUTH KRISZTINA A párizsi szalonok magyar művészei 1. Az Őszi Szalon A párizsi Salon d'Automne két évvel a fauvizmus csoportos bemutatkozása előtt, 1903-ban született, azzal a céllal, hogy a korszak modernebbnek tartott művészei is érvényesülhessenek, s törekvéseik világosan elkülönüljenek a konzervatív szalonoktól. Alapítója, Frantz Jourdain arra törekedett, hogy az újítókat - legyenek azok képzőművészek vagy iparművészek - a közös elképzelés érdekében egyesítse. A kezdőknek, az addig elhanyagoltaknak, meg nem értetteknek akart olyan fórumot teremteni, amely azután a beérkezettekéhez hasonló esélyt nyújt számukra, így az újítókra kényszerített fájdalmas és megalázó kezdeti időszak amikor még nem állíthattak ki - lerövidülhetett volna.

1 Noha a valóságban az Őszi Szalon ennek a magasrendű célkitűzésnek nem mindig tudott megfelelni, mindenesetre - különösen az első évtizedben - valóban fontos szerepet töltött be, amikor még a Függetlenek Szalonjával szemben is egy olyan új alternatívát teremtett, amelyből számtalan újító és nem újító művész egyaránt profitált. A díszelnökséget Eugène Carrière vállalta el, s lelkesedésének is köszönhető, hogy az új intézményt a régiek kénytelenek voltak igen hamar elfogadni. Rövid időn belül népszerű lett, egy-egy alkalommal több, mint 2000 művet is kiállítottak benne. A szalon a festészetet, a szobrászatot, a grafikát, az „arts décoratifs", azaz iparművészeti alkotásokat és az építészetet ölelte fel, ezekhez járultak még a szépirodalmi és zenei produkciók, majd 1920 után a filmvetítések. Ziffer Sándor: Hajók a Szajnán, 1911. Kat. sz. 285. Ziffer Sándor Hajók a Szajnán cimü képének hátoldala a művész festményeinek elhelyezési vázlatával (Salon des Indépendants, 1911)