Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - PASSUTH KRISZTINA: A párizsi szalonok magyar művészei

A Petit Palais a 20. század elején korabeli levelezőlapon A Grand Palais a 20. század elején korabeli levelezőlapon Az Őszi Szalon katalógusa 1905-ből Henri Rousseau műtermében. Archiv fotó A műveket egy olyan zsűri választotta ki, amelyet évenként megújítottak (tagjai közül négyötöd az adminisztrációból, az alapító tagokból, és az ún. sociétaire-ekből, egyötöde a tiszteletbeli tagokból került ki). Ennek köszönhetően a külföldi művészek is bekerülhettek a sociétaireek sorába és a zsűribe. Kezdetben a legnagyobb problémát a megfelelő kiállítási hely biztosítása jelentette. Az első szalon 1903-ban még kénytelen volt a Petit Palais nedves alagsori helyiségeivel beérni, de a siker olyan nagy lett, hogy 1904-ben már a Grand Palais fogadta a műveket a jelentős kiállításnak megfelelő, reprezentatív körülmények között. A siker nem kizárólag a fiatal művészek fellépésének, hanem legalább annyira a nagy mesterek tárlatainak volt köszönhető. A rendezők a kisebb-nagyobb bemutatókkal a tiszteletüket rótták le a nagy elődök előtt. Első alkalommal Paul Gauguin nyolc művét állították ki néhány hónappal a művész halála után, s ezzel festészete az utódok számára követendő példává vált. így, mintegy kimondatlanul is, előkészítették a későbbi fauve-okhoz köthető, alapvetően új hangvétel jelentkezését. Az 1904-es évben több mint kétezren állítottak ki, és Auguste Renoirnak, Odilon Redonnak, Toulouse-Lautrecnek és Cézanne-nak a tiszteletére rendeztek a szalonon belül önálló kiállítást. Cézanne neve itt ugyanolyan meghatározó, mint egy évvel korábban Gauguiné volt. A „sociétaire"-ek, a törzstagok közé tartozott a fauve-ok közül Henri Matisse és Albert Marquet, a magyarok közül a ma már alig ismert, impresszionisztikus képeket festő Szikszay Ferenc. Noha itt a francia fauve-ok közül többen, így Charles Camoin, Albert Marquet, Henri Manguin, Jean Puy, Georges Rouault és Henri Matisse is jelen voltak (bár ez utóbbi csak két gipszszoborral), maga a fauvizmus mint közös stílus, mint új szemléletmód ez idő szerint még nem vált tetten érhetővé. Noha már ekkor több magyar művész is kiállított, egyikük sem tartozott a későbbi fauve-ok sorába.

2 Annál erőteljesebb az áttörés a következő, 1905-ös évben, amelyet egyértelműen a fauve mozgalom kirobbanásának lehet tekinteni. A szalonban a retrospektív tárlatokat Ingres, Manet és Utamaro munkásságának szentelték. A tárlaton 397 művész 1625 müvei vett részt.

3 Hogy ezen a tömegen belül ez a kis csapat hogyan tudta mégis önállóan a hangját hallatni, arra művészetük erején kívül a képek elhelyezése nyújt csak magyarázatot. A művek elosztásában fontos szerepet ját-