Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - PASSUTH KRISZTINA: A Dôme kávéház

Herman Lipót: Pascin a Japán kávéházban rajzol, 1912 Mások arra a későbbi szokásra emlékeztek vissza, hogy tanulmányokat és kisméretű képeket akasztottak a falra. Miközben rengeteget dohányoztak, ittak, kártyáztak, az asztalokra is rajzoltak," akárcsak nálunk, a Japán kávéházban. Bajomi Lázár Endre így jellemzi ezt a „szutykos kis kávéház"-at, amiből később „óceánjáró" lett: „A 20. század eleji Domeban volt egy kis piros-arany szalon, amelynek páholyaiban főleg a német bohémek, a müncheni Simplicissimus című élclap munkatársai ütöttek tanyát. Már ekkor is kozmopolita volt, mert jártak oda sápadt és sudár skandinávok, meg többé-kevésbé mindig ittas amerikaiak is."

12 A legkorábban érkezők közé, az 1903-as törzsgárdához tehát elsődlegesen Rudolf Levy festő és Walter Bondy festő-kereskedő tartozott, majd valamivel később Wilhelm Uhde művészettörténész-gyűjtő, Hans Purrmann festő, Jules Pascin rajzoló, Friedrich Ahlers-Hestermann festő, Adolphe Basler, Bela Hein

13 és aztán még sok, hozzájuk csatlakozó festő, kritikus, író és bohém. Rudolf Levy jómódú stettini családból származott, és - másokhoz hasonlóan - müncheni tanulmányok után érkezett 1903-ban Párizsba, és mindjárt megvetette lábát a Döme kávéházban, amelynek egyik igen népszerű alakjává vált. Levy számára a Dôme szellemi központot jelentett. Itt az úgynevezett „dômiers"-ek közt ő lett a „fő-dömier".

14 A kávéházbeli szerepléshez jól illett, hogy már 1908-ban beiratkozzék Matisse iskolájába, amelyet azután annak megszűnéséig látogatott. Matisse kedvelt tanítványai közé tartozott.

15 Adolphe Basler Henri Matisse című könyvének belső címlapja, 1924 A másik „alapító"-ról, Walter Bondyról Rudolf Levy emlékezik meg, mint akivel 1903 őszén első alkalommal a Dôme-ban találkoztak, és még egyikük sem sejtette, hogy a hely évtizedek múlva igazi szellemi központtá fog fejlődni.

16 Walter Bondy - akárcsak Rudolf Levy és még annyian - Münchenből érkezett Párizsba. De hogy eredetileg honnan jött, és a festészeten kívül valójában mivel is foglalkozott, arra vonatkozólag az adatok ellentmondanak. Életrajza szerint cseh származású művész, aki 1883-ban Budapesten született, és a vele egykorú Czóbel Bélával egy időben tanult Münchenben, és ugyancsak 1903 őszén érkezett Párizsba, majd mindketten a Dôme-ban töltötték idejük egy részét.

17 Bondy viszont hamarosan műkereskedelemmel - méghozzá többek közt régi tárgyak vételével és eladásával is foglalkozott. A művészetkritikus és műkereskedő Adolphe Basler Levyről mint a Montparnasse leginkább legendás figurájáról, és Bondyról mint festőről és tudós régiségkereskedőről emlékezik meg.

18 Elképzelhető, hogy Walter Bondy ténylegesen magyar származású volt, és az adott időszakban Hein Béla és Brummer József ugyancsak magyar műkereskedőkkel működött együtt. Az úgynevezett „asztal alatti" kereskedésre pedig éppen a Dôme kávéház nyújtotta a legjobb lehetőségeket. Bondy 1927ben Münchenben megalapította a Kunstauktion című folyóiratot, amelyből később a Weltkunst folyóirat lett. A Kunstauktionban számos visszaemlékezést közölt a Dôme kávéházról. Életútjáról inkább csak töredékeket lehet tudni, egészében mindmáig feltáratlan. így vetődik fel az a kérdés, hogy valójában - az ismertebb mestereken kívül - kik is játszottak szerepet a korabeli Dôme kávéház, illetőleg a Montparnasse negyed művészeti életében, részben a magyarok, részben pedig azok közül, akik a hazaiakkal valamilyen okból kapcsolatba kerültek, és velük együttműködtek. Leginkább Jules Pascin és Herman Lipót között alakult ki barátság, de ez már a Döme megalakulása utáni periódusra, pontosabban az 1911-es évre esik. A magyar művész csak ekkor jutott ki Párizsba. Mint visszaemlékezésében írja, a budapesti Japán után Párizsban is megtalálta a művészasztalt a Döme kávéházban. Sok kitűnő művésszel barátkozott össze, így a feledhetetlen Pascinnel, aki meghívta asztalához, ahol aztán szorgalmasan együtt rajzolgattak. A következő évben Pascin viszonozta a látogatást, és itt tartózkodásakor a Japán kávéház állandó vendége lett

19 A korábbiakban leginkább Bajomi Lázár Endre tárta fel azoknak a magyaroknak az életútját, akik ebben az időben Párizsban éltek, és ott többé vagy kevésbé az adott művészeti életbe bekapcsolódtak. Az általa említettek közül a magyar fauve-okhoz vagy azok holdudvarába tartozott: Czóbel Béla, Mikola András, Galimberti Sándor, Orbán Dezső, Tihanyi Lajos, Perlrott Csaba Vilmos, Bornemisza Géza, Berény Róbert, Boromisza Tibor.

20 Az itt szereplő festők nem mind egyszerre voltak Párizsban, és nem is feltétlenül találkoztak egymással. Azt sem lehet egyelőre rekonstruálni, melyikük számára vált igazán fontossá a Dôme. A különböző nemzetközi forrásokat összevetve és elemezve azt tapasztaljuk, hogy a magyar fauve festők közül egyértelműen és szinte kizárólagosan Czóbel Béláról történik említés. Ami érthető, hiszen 1905-ben ő szerepelt az Őszi Szalon kiállításán, és még azt követően is, 1908-ban neki volt önálló tárlata a Galerie Berthe Weillben, s ő volt jóban Dunoyer de Segonzackal, aki nyilván támogatta őt. De a mi szempontunkból, a Dôme kávéházban játszott szerepénél még inkább meghatározó lehetett Adolphe Baslerrel való barátsága. Hiszen Basier szinte már a legkorábbi időktől kezdve a Dôme egyik pillérének szá-