Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - PASSUTH KRISZTINA: A Dôme kávéház

Adolphe Basler Derain című könyvének borítója mított. A lengyel származású Basler 1876-ban született, Zürichből 1898-ban költözött át Párizsba, s már a századfordulón művészeti kritikákat publikált lengyel, német és francia lapokban. Szoros barátság fűzte Rudolph Levyhez, Carl Einstein német művészettörténészhez, a magyar műkereskedőkhöz, Brummer Józsefhez és Brummer Ernőhöz. Basler Zborowskival, Berthe Weill-lel és Brummer Józseffel együtt az elsők közé tartozott, akik a kortárs modern művészet iránt érdeklődtek, és lehetőségeikhez képest vásároltak is,

21 majd próbáltak a művekre - például éppen a Dôme-ban - vevőket találni. Mindenesetre azután, hogy 1909-ben Brummer József megnyitotta párizsi műkereskedését, Adolphe Basler igen gyakran dolgozott a galériája számára, mint ahogy erről Brummer korabeli üzleti könyvei tanúskodnak. Wilhelm Uhdéval együtt Basier „fedezte fel" Henri Rousseau festészetét, s ő írta az első német Matisse-monográfiát 1924-ben.

23 A párizsi modernizmusról sokat publikált, és ezzel nyilvánvalóan hozzájárult a francia modernizmus németországi megismertetéséhez, elfogadtatásához is. Különböző írásaiban gyakran említette Czóbel Bélát, akivel a Dôme-ban gyakran voltak együtt, s aki többször le is rajzolta őt.

23 Hipotézisünk szerint Czóbel Béla Szalmakalapos férfi portréja (kat. sz. 112.) is Basiert ábrázolja, de ez még további bizonyítást igényel. Basier Czóbel festészetét nagyra értékelte, s úgy tartotta, hogy ő az egyik „legvadabb" fauve festő. Egy 1929-es írásában leszögezi, hogy Czóbel húsz évvel korábban híres festő volt, akinek a nevét nem lehetett Matisse-étól, Derainétől, Rouault-étól elválasztani. Véleménye szerint Matisse bizonyára látta Czóbelnek azokat a vásznait, amelyeket a Salon d'Automne elutasított, és amelyek Weill mama butikjában tűntek fel.

24 Ez a meglátása azt a feltételezést támasztja alá, hogy Czóbel Béla jelenleg sajnos ismeretlen vagy elveszett képei sokkal vadabb, fauveosabb felfogásban születtek, mint amelyekről ma tudomásunk van. más mellett szorongtunk itt naponta: Archipenko, Léger, Cardozo, Apollinaire, Brancusi, Pascin, Csáky József, Rét Alfréd, Le Fauconnière, Delaunay [...]. A Café Dóméba, Rotondeba jártunk [...] összebarátkozott társaság volt ez [sic!]".

25 Nem említ viszont olyan neveket, mint Walter Bondy, Adolphe Basler, Bela Hein, Joseph Brummer, és másokat sem, akikből talán nem lett híres művész, de akik a Döme kávéházban - és azon túlmenően a párizsi művészeti és kereskedői galériahálózatban - az adott időszakban fontos szerepet játszottak, még akkor is, ha többnyire a háttérben maradtak. Feltehetően azért nem említi őket, mert ő egy későbbi időszakról, az 1909-1911-es évekről írt, és egy más társasághoz tartozott. A Dôme kávéház történetét, az ott megfordult művészek személyét és életútját, de főként az ott elhangzott beszélgetéseket rekonstruálni ma már lehetetlen. Ami témánk szempontjából a legfontosabb: ott olyan kapcsolatrendszerek, barátságok, ismeretségek születtek, amelyek azután egy egész életre meghatározóvá válhattak. S végül - Adolphe Basler szavával élve - a Dôme egyfajta szabadegyetemmé vált, ahol a legműveltebb résztvevők (mint például Wilhelm Uhde)

26 megosztották tudásukat és nézeteiket azokkal a fiatalokkal, akik éppen akkoriban kapcsolódtak be a franciaországi modernizmusba akár aktív résztvevőként, akár csak passzív szemlélőként. Azok közül a kulturális csatornák közül, amelyek a párizsi és a hazai művészvilágot, annak gondolkodásmódját és alkotói gyakorlatát összekötik, a Dôme kávéház, a Montparnasse művésznegyed szívében fekvő találkozási pont látszik az egyik legfontosabbnak. A másik fontos centrum - a festőiskolák mellett - az amerikai Stein testvérpár rue de Fleurus-i lakása volt. A visszaemlékezésekben elsősorban a művészekről esik szó. Bálint Rezső, maga is festő, sok évtizeddel későbbi kis könyvében azt írja: „EgyAndré Derain: Adolphe Basier portréja 1920 Adolphe Basler - Charles Kunstler: La peinture indépendante en France Könyvborító