Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - RUM ATTILA: Kutatóárok a magyar Vadak kereséséhez

RUM ATTILA Kutatóárok a magyar Vadak kereséséhez „S mily friss, lila nyakkendője van annak az úrnak, ott Ki most a hídról a Dunába ugrott." (Karinthy Frigyes)' A legenda szerint Empedoklész görög filozófus a lélek halhatatlanságának bizonyítására az Etnába vetette magát. Átvitt értelemben hasonló halálugrást hajtott végre a 20. század elején néhány művészünk, akik Párizsból hazatérve itthon próbálták megismertetni és elfogadtatni a legmodernebb festői törekvéseket. Tiszteletre és csodálatra méltó az az igyekezet, ahogy „vadócaink" bátran vagy vakmerően, de belevetették magukat a modern művészeti események sodrába. A világ legtávolabbi zugaiból Párizsba sereglő „alkalmi raftingolók" népes táborához csatlakozva olyan „gyakorlott vadvízi hajósok" nyomvonalán indultak el, mint Matisse és Picasso. A modern művészet nagy évtizedeként elhíresült 1904-1914 közötti időszakban, Magyarországon Rippl-Rónai József, Iványi Grünwald Béla és Kernstok Károly körül csoportosult a fiatal tehetségek színe-java. Rippl-Rónai 1907-1910 között megpróbált a későbbi Nyolcak élére állni, de Kernstok lehengerlő szervezőképességével nem konkurálhatott, így a továbbiakban meg kellett elégednie a mindenki által tisztelt, ámde lassan elmagányosodó doyen szerepével. 1911-ben megjelent visszaemlékezéseiben a következőket írta: „van már művészgárdánk, amely át van hatva azoktól a művészi törekvésektől, melyeket én folyton hirdetek, és mindazokkal az új leszűrődésekkel, amelyek feltétlen nyomot fognak hagyni a mi művészetünk történeti fejlődésében. Bízom ebben a társaságban, amely nagyobb részében a »Miénk«-társaságból vált ki, vagy annak intencióival szimpatizáló fiatal művészekből áll. Bízom bátorságukban, fiatalságukban."

2 Az 1906-tól telente Budapesten tartózkodó mester Kelenhegyi úti műtermének rendszeres látogatói között voltak a későbbi Nyolcak tagjai is. Márffy Ödön szerint Rippl-Rónai azért nem válhatott a csoport vezetőjévé, mert ekkor már „befejezett mester volt".

3 „Sokkal közelebb állt a Nyolcak művészete Rippl-Rónaihoz. Bár Rippl-Rónai még a francia impresszionisták nyomdokain haladt, mégis művészete már egy összekötő láncszem volt az újabb művészi törekvésekhez."

4 Egry József karikatúrája, 1909. Művészet 1964. 5. szám E történet másik kulcsfigurája Iványi Grünwald, aki a nagybányai művésztelep egyik alapítója, majd az 1909-től szerveződő kecskeméti művésztelep vezető mestere volt. Iványi szoros kapcsolatban állt azokkal a fiatalokkal - Czóbel Béla, Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos és Ziffer Sándor -, akik Párizsból hozott munkáikkal forradalmasították a nagybányai művészetet. Iványinak a legmodernebb művészeti fejlemények iránti fogékonyságát jellemzi, hogy korábbi tanítványainak új látásmódját, a többi vezető nagybányai mestertől eltérően