Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - SZŰCS GYÖRGY: Disszonancia vagy új harmónia? A „neós" művészet Nagybányán

Mindezekből az idézetekből jól látható, hogy a megközelítések eléggé szubjektívek, s bár nem kételkedhetünk abban, hogy minden egyes szerző saját életpályáján belül következetesen igyekezett alkalmazni szókészletének elemeit, mégis a korszak fogalmi összképe meglehetősen zavaros, kevéssé letisztult állapotot tükröz. A művészeti írók többsége persze kísérletet tesz valamiféle szaknyelv kialakítására, de a fogalmak nem mindig engedelmeskednek az időközben felgyorsult eseményeknek és a megszülető alkotások hatalmas mennyiségének. embereknek nem lila a szemük és nem hagymazöld a hajuk. Ez a korlát már leomlott, hozsánna néked, óh mester" - áradozott a képzeletbeli szobrász.

39 A másik oldalon persze az „egészséges" naturalizmust és az impresszionizmust védő dühödt támadások mindvégig megmaradtak, például a „hypermodernizmus" jelszava alatti új irányzatokat eltévelyedésnek, üres dekorációnak, színzavarnak, a „rút kultuszának" tekinti a Nyugat folyóirat ellensúlyozására létrehozott, konzervatív Magyar Figyelőben Bosznay István festőművész, akadémiai tanár.

40 Lyka Károly már 1908-ban az Uj Időkben megpróbálja a nyilvánvaló változásokat könnyed, párbeszédes formában adagolni az olvasóknak, ahol az „ultramodern" festő, a szobrász és a szociológiai író beszélgetnek a művészeti ábrázolás határairól. „Vannak korlátok, amelyeket már kikezdett a szú. Nem is említem például azt a korlátot, hogy az Érdekes módon nem Lyka, hanem 1910-ben Lázár Béla volt az, aki a leginkább divatba jött „neoimpresszionizmus" gyűjtőfogalom ellentmondásait megpróbálta Denis, Signac és Matisse idevágó írásai alapján tisztázni, s a nemzetközi szóhasználatnak máig megfelelő keretei közé visszaszorítani. Okfejtése szerint a neoimpresszionizmus Bornemisza Géza: Virágcsendélei, 1910 körül. Kat. sz. 69.