Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - SZŰCS GYÖRGY: Disszonancia vagy új harmónia? A „neós" művészet Nagybányán
Czóbel Béla: Frim, Szigeti, Ziffer, 1907 körül. Kat. sz. 118. Boromisza Tibor Csorba bácsi portréjával, 1910 Karikatúra, Fidibusz, 1911 szintéziskeresése hozta létre a szükségszerűen igen heterogén MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) szervezeti formáját, illetve hasonló célzattal követte immár az új irányzatok befogadására alapozó, az öregeket a kétértelmű „tiszteletbeli" ranggal felruházó Művészház. Viszont a világnézeti és generációs elkülönülés vágya keltette életre a részben a nagybányai neósokból verbuválódott Nyolcak művészcsoportot. A fiatalok fővárosi és külföldi szerepléseit nemcsak a nagybányai intelligencia kísérte érdeklődő figyelemmel, hanem utóbb a művésztelep vezetői, Réti István és Thorma János is az iskola sikerének könyvelték el, miközben azon sajnálkoztak, hogy az iskolából kikerülő fiatalok nem a „Nagybánya" gyűjtőnév alatt, hanem egyénileg állítottak ki a különféle tárlatokon. „Csak az volt érthetetlen mulasztás e kiállítók részéről, hogy így csoportban - noha az összesnek legalább felét tették ki - nem érvényesítették nagybányai voltukat, nem informálták erről a kiállítás rendezőségét, és így sem a sajtó, sem a közönség nem vett erről tudomást" - állapította meg Réti az 1907-es Könyves Kálmán Szalonban rendezett kiállítás kapcsán. 19 A Nagybánya integrációs erejébe vetett hit 1909 őszén rendült meg, amikor az egyik alapító mester, Iványi Grünwald Béla a kedvezőbb munkafeltételek miatt tanítványai egy részével - köztük Perlrott Csaba Vilmossal - Kecskemétre távozott. A megrázkódtatás hatása számvetésre késztette mind a művésztelep, mind a város vezetőségét, s az erózió megállítására fejlesztési terveket (új műtermek építése) és szervezeti átalakításokat (a Nagybányai Festők Társasága megalakulása) kezdeményeztek. A szemléleti váltás azonban nem következett be, s az iskola működése, oktatási gyakorlata lényegében változatlan maradt. A kiharcolt eredmények az eddigi, még a Hollósy-iskolában lefektetett elvek védelmét, az alapítók jogainak törvényi körülbástyázását jelentették. 1910 körül is számosan iratkoztak be az iskolába, bár a tanítványok mennyisége lényegében felére csökkent a szabadiskola 1906-os csúcspontjához (78 fő) képest. A korábbi növendékek egy része már az „iskolán kívül" a fauve behatás szellemében dolgozott, de azért gyakran élt a modellrajzolás és a korrektúra lehetőségével is (Boromisza Tibor, Kornai József, Ziffer Sándor). 1905-től jelen volt az iskolában a Párizsban is kiállító Fejérváry Erzsi, 1909-ben pedig felbukkant Ferentzy Márta neve, akikről Lyka Károly úgy tudja, hogy azután Matisse tanítványai lettek, 20 1911-ben pár hétig belekóstolt a művésztelepi munkába a már előző évben súlyos, pasztózus csendéleteket festő Nemes Lampérth József. Mások viszont elmaradtak a művésztelepről, mint például a számunkra ismeretlen okból, talán valamiféle összeférhetetlenség, kicsinyes rivalizálás miatt a korszak meghatározó alakja, Tihanyi Lajos. „Ird meg hogy kitől bűzlik már a liget? Ez illatok tartanak vissza Bányától, a Zifferé, Komáié stbié"- kérdezte nagybányai íróbarátjától, Tersánszkytól szokott közvetlenségével 1911 nyarán Tihanyi. 21 Ezekben az években járt az iskolába, elsősorban Réti-korrektúrára a korábban Hollósy-tanítvány, Kuczka Mihály. Naplójában jól nyomon lehet követni, hogy a mesterek oktatása, a kávéházakban olvasható vagy egyénileg megrendelt folyóiratok (Művészet, Nyugat, The Studio, Die Kunstwelt stb.) cikkei mellett a legalapvetőbb friss impulzusok a „világlátott" növendékekkel való közös munka és az esti kávéházi beszélgetések során érték őket. „Ma este Boromisza behít és megmutogatott mindent, képeit amelyek némelyike tökéletesen eltér a természettől, úgy értve hogy egészen egyéni felfogás szerint átvan gyúrva az csak a szín és vonal hatás kedviért van a kép. Egy portrét láttam tőle, de az valami fenomenális. Erős, intenzív szinek kontrasztja. A házigazda amint újságot olvas a szabadban, és az önarcképe is nagyon tetszik egyszerű felfogással jól megrajzolt fej, a tájképei is mind megannyi remekművei az uj irány keresésének." 22 Egy másik alkalommal: „Este a vacsoránál vitatkozás volt a modern művészetről a bíróval és Jakabbal. Ha valaki nem is érti meg az uj útörőket azért ne ítélje el őket. Őneki (a bírónak) nem megy a fejébe hogy Ziffer oráncs arcszint, lila hajat, és fű zöld bajuszt fest a portréjain." 23 Ezek közül a növendékek közül kerültek ki azok, akik nemcsak ecsetet, hanem tollat is ragadtak a művésztelep szemléletének korszerűsítéséért, a belső reformok bevezetéséért. A renitensek egyike a fiatalok körében már tekintélyt kivívó Boromisza, a másikuk pedig az ugyancsak elszánt, ám kevésbé tehetséges Harsányi György Lajos volt. „Délután Harsányival krokkiztunk 8 skizzet tettem, majd elhitt magához egy kis asztali tokaji borra és kért a pertu pohár kiürítésére. Sok műtörténelmi anyagot össze tanulmányozott. Egész csomó kéziratai vannak" - jegyezte fel naplójába Kuczka. 24
