Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - SZŰCS GYÖRGY: Disszonancia vagy új harmónia? A „neós" művészet Nagybányán

Czóbel Béla: Festők a szabadban, 1906. Kat. sz. 108. Musée National d'Art Moderne, Centre Georges Pompidou © Photo CNAC ! MN AM Dist. RMN

I © Philippe Migeat tartották magukat a kiállítástól, de a többieknek, a naturalistáknak java kiállított. "

16 A távolmaradók mögött a párizsi Salon d'Automne-on szereplő Czóbel Bélát és a ma már alig ismert, de a korszakban nagy jelentőségű Körmendi Frim Ervint kell értenünk, meglepő azonban, hogy a cikkíró a „naturalisták" között említi Boromisza Tibort, Czigány Dezsőt, Mikola Andrást és Perlrott Csaba Vilmost egyaránt. A bizonyosan beazonosítható művek hiányában, s csupán az ebben az évben készült egyéb képeikre támaszkodva feltételezhetjük, hogy a kiállított munkákon a kortárs francia hatás megjelenése a naturalizmuson edzett szem számára valószínűleg még éppen „elviselhető" szinten volt. A másik magyarázat, hogy a cikkíró, a szintén a telepen tanuló Plány Ervin taktikai okokból, a kiállítás elfogadtatása érdekében csoportosította az anyagot a naturalizmus megnyugtató fogalma köré. Mindezen ellentmondások ellenére - ahogy alapvető feldolgozásában Mezei Ottó nyomatékosította - a kiállítás a „neós" művészek első nyilvános nagybányai szereplésének tekinthető.

17 Az 1907-es év elején következett be az a szinte előre megjósolható helyzet, amikor Fülep Lajos a Nemzeti Szalon tavaszi tárlatán végigtekintve azt érezte, hogy a „magyar piktúrának egyik nagyon szép korszaka be van fejezve", s éppen Ferenczy Károly képei láttán fogalmazódott meg benne a lezártságot sugalló, cseppet sem hízelgő „modern akadémia" kifejezés, mely alól szerinte csak Rippl-Rónai és Kernstok Károly festészete vonható ki.

18 Ezzel párhuzamosan indul meg a nagybányai neósok kirajzása, s a kezdeti, tétova próbálkozások budapesti megmérettetésének időszaka. A súlypont tehát áttevődik Budapestre, ahol a különféle kiállítási fórumokon (pl. ,,/fy'úság"-kiállítás, Könyves Kálmán Szalon, 1907) egyre markánsabban jelentkeznek az új szellemiséget hirdető nagybányai generáció tagjai, Boromisza, Czigány, Perlrott, Réth és társaik. E gyorsan lezajló „szétterjedés" eredményeképpen megfogalmazódtak azok az igények is, amelyek a különféle intézményesülési formák kialakulásához vezettek, 1908-1909 táján a korai modernizmus egymástól független életpályát befutott képviselőinek (Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József)